Lezárult az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemzetközi kooperatív teljesítményellenőrzés keretében végzett ellenőrzése, amelynek során a 2017-2022. évekre vonatkozóan ellenőrizte a hazai ivóvíz-gazdálkodás fenntarthatóságát, a vízgazdálkodást meghatározó stratégiák megfelelőségét. Az ellenőrzés alapján az ÁSZ megállapította, hogy jóllehet az ágazati stratégiák összhangban voltak az ivóvíz-ellátás nemzetközi célkitűzéseivel és az uniós célrendszerekkel, fennáll a kockázata annak, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon nem lesz fenntartható.
Az Állami Számvevőszék stratégiai kérdéskörként tekint azokra a területekre, amelyek minősége, fenntarthatósága, megújulási képessége a társadalom egészét érinti. Ilyen kiemelt témakör téma a vizek védelme.
A most lezárult ellenőrzés keretében az ÁSZ megállapította, hogy az ellenőrzött időszakban hazánkban az egészséges, biztonságos ivóvízhez jutás megfelelő mennyiségben és minőségben biztosított volt. Az e célból végrehajtott KEHOP projektek eredményesek voltak, ezáltal hozzájárultak a hazai és a nemzetközi, a lakosság biztonságos ivóvízhez való hozzáférését jelentő célkitűzésekhez.
A 2017-2022-es időszakban a szolgáltatók esetében csökkenő mértékben fordult elő, hogy a víz minősége nem felelt meg az előírásoknak, a vonatkozó uniós irányelv által előírt paramétereknek. Az ivóvízminőség javító programnak köszönhetően az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű arzén, bór, fluorid, ammónium paraméterekkel jellemzett vízminőségi kockázat csökkent, illetve megszűnt.
A fenntarthatóságot érintő jó gyakorlatként azonosította az ÁSZ, hogy bár a vízszolgáltatóknak nem volt jogszabályi kötelezettségük arra irányulóan, hogy ügyfeleik körében népszerűsítsék a vízkészletek hatékony felhasználását, ennek érdekében európai uniós források igénybevételével vízvédelmi, vízhasználathoz kapcsolódó szemléletformáló tevékenységet végeztek.
Fontos megállapítás az is, hogy a Nemzeti Vízstratégia, az ágazati és a helyi stratégiák, programok, cselekvési tervek a nemzetközi és uniós célrendszerekkel összhangban hosszú távon meghatározták a fenntartható ivóvízgazdálkodás célkitűzéseit, a megvalósítás egyes programjait és projektjeit az ivóvíz-ellátásban érintett egyes kormányzati felelősök és szereplők dolgozták ki és hajtották végre.
Mindezekkel együtt az ÁSZ számos olyan problémát tárt fel, amelyek összességükben alapvető kockázatot jelentenek az ivóvíz-szolgáltatás hosszú távú fenntarthatósága szempontjából.
Az ÁSZ mindenekelőtt megállapította, hogy az intézményrendszer a feladatok és a felelősségek szerint széttagolt, ami azt eredményezi, hogy a konkrét feladatok megtervezésében és megvalósításában az integrált szemlélet nem tud kellő mértékben érvényesülni. Az ÁSZ megállapítása szerint a stratégiai célok megvalósításának akadálya az átfogó, stratégiai szintű koordináció, valamint a döntéshozatali folyamatok integrált adatbázisokkal való támogatásának hiánya. Szintén hiányosságként mutatkozik, hogy az ellenőrzött időszakban nem volt olyan szervezet, mely a területi és települési vízgazdálkodás, illetve szűkebb körben az ivóvíz ellátást (is) biztosító teljes szervezetrendszer összehangolt működtetésének stratégiai szintű koordinációjáért volt felelős. Jóllehet a foglalkoztatott szakemberekkel a szolgáltatók képesek voltak biztosítani a szolgáltatást, de a folyamatosan csökkenő állományi létszám és az alkalmazottak növekvő átlagéletkora miatt a humánerőforrás menedzsment a jövőben komoly működtetési problémák forrása lehet.
Az ÁSZ jelentése komoly problémaként tárta fel, hogy bár az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű szennyeződés kockázata csökkent, illetve megszűnt, a másodlagos vízminőség szennyezettség – az elöregedett rendszerekben, és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések – aránya emelkedést mutatott. Az ellenőrzés alá vont víziközmű szolgáltatóknál a 2017. évben 53 792 db, 2022. évben 42 519 db csőtörési eset történt az ivóvíz-ellátó hálózatban. A kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a hálózatba betáplált, ivóvízként nem használt közüzemi vízveszteség, amelynek az ÁSZ által becsült értéke évente meghaladta a 17 Mrd Ft-ot. Viszonyításképpen a hálózatba betáplált, ivóvízként nem számlázott víz mennyisége megtöltené a Balaton 8,8%-át. A vízveszteség kialakulásának egyik oka az eszközök elhasználódottsága, a rekonstrukciók elmaradása. Az ellátásért felelősök és a társaságok 2023-2037. évekre vonatkozó gördülő fejlesztési tervei szerint a víziközmű hálózatok rekonstrukciójának finanszírozási igénye a következő 15 évben 3 775 Mrd Ft-ot tesz ki.
Ehhez kapcsolódó probléma, hogy az ellenőrzött időszak végéig nem készült olyan stratégia, amely az elöregedő vezetékhálózatra tekintettel a víziközmű rendszerek rekonstrukciójára és beruházásaira, az ivóvíz-ellátás fenntartható működtetésére és fejlesztésére vonatkozóan fogalmazott meg átfogó célokat és programokat, számolva a 2021-2027. finanszírozási ciklusban beszűkülő uniós források kiváltásának lehetőségeivel. Mindez kockázatot jelentett a szolgáltatási bevételekre, a működés kiszámíthatóságára.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felújítások egy részének forrását a – 2015. júliusa óta rögzített mértékű, a szükségesnél kevesebb rekonstrukciót biztosító – fizetett használati díj képezte, amelyet a közműszolgáltató társaságok tulajdonosainak támogatásai, illetve a központi költségvetés egészítettek ki. A változatlan mértékű használati díj fizetések során keletkező fejlesztési források bővítése érdekében az ÁSZ álláspontja szerint szükséges ugyanakkor a használati díj szerkezetének, elemeinek és mértékének szabályozás útján történő meghatározása.
Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy a víziközmű-közszolgáltatást végző gazdasági társaságok üzemi-üzleti eredményei – árbevételeik korlátozottsága és a gazdasági környezet változásait is tükröző költségeik és ráfordításaik növekedése miatt – 2017-2022. között fokozatosan romlottak. A költségek csökkentése és a fenntartható szolgáltatás biztosítása érdekében maguk a társaságok is hajtottak végre eredményes hatékonyságnövelő beruházásokat, a beruházások megtérülése azonban nem kompenzálta, nem is kompenzálhatja a veszteségeket, melyek csökkentéséhez egyre magasabb tulajdonosi támogatásra és hozzájárulásra volt szükség.
Figyelemmel arra, hogy a megállapítások alapján fennáll annak a kockázata, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon nem lesz fenntartható sem műszaki, sem minőségi, sem finanszírozási szempontból, az ÁSZ számos javaslatot fogalmazott meg a stratégiai koordinációra, a közműrendszer megújítására vonatkozó közép és hosszútávú költségkalkuláció elkészítésére, valamint a fenntartható vízhasználat további ösztönzésére.
A teljes jelentés letölthető innen.
Forrás: Állami Számvevőszék
