A köhögés fontos védekező reflex a légutak tisztítására. Szemben a mukociliáris működéssel, amely lassú, és a nyálkahártya működésének sajátja, a köhögés a mellkasi izomzatot felhasználva, nagy sebességű légáramlással tisztítja a mély légutakat a váladéktól, irritáló anyagoktól, idegen részecskéktől és mikroorganizmusoktól. Hirtelen és gyakran ismétlődően jelentkezik, kialakításában reflexes mechanizmusok is szerepet játszanak – írja a Házi Gyermekorvosok Egyesületének Lapja.
Részlet: Nem gyógyszeres terápiák
Szerzők: Dr. Helfferich Frigyes PhD, Dr. Reményi Ákos PhD, Dr. Molnár Dávid I Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház, Fül-orr-gégészet, Fej-nyaksebészet
A köhögés az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a háziorvosok találkoznak. A gyermekek körében is gyakori és összetett etiopatológiai háttere van. Gyakorisága függ az életkortól, földrajzi, környezeti, időjárási és járványtani körülményektől. A köhögés a gyermekpopulációban eltérő, életkortól függő. A gyermekek immunrendszere éretlen, ezért fokozottan fogékonyak számos, krónikus köhögéssel járó fertőzésre. Ismeretes, hogy a gyermekek krónikus köhögése különbözik a felnőttekétől. A fejlődés során a légutak és az idegrendszer egy sor olyan anatómiai és fiziológiai érési folyamaton megy keresztül, amelyek befolyásolják a köhögési reflexet. A gyermekkori krónikus köhögéssel kapcsolatos átfogó klinikai adatok hiánya miatt kezdetben a probléma felnőttekre kidolgozott megközelítését követelték meg. Az elmúlt években azonban a kutatások a gyermekkori krónikus köhögés etiológiájának újragondolásához vezettek.
A figyelem a krónikus bakteriális bronchitisre irányult, amely az óvodáskorú gyermekek krónikus köhögésének egyik fő oka, és akár a bronchiectasia előfutárára lehet.
A köhögés a gyermekgyógyászatban az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap, mert kezelésének megértése létfontosságú a jövőbeli légzőszervi egészségállapot szempontjából. A gyermekek köhögésének kezelésére használt számos gyógyszer (például dextrometorfán) az álmosság, fáradtság veszélyét hordozza magában. A köhögés oka sokféle légúti betegség lehet: megfázás, akut hörghurut, tüdőgyulladás, pertussis, influenza, dohányzás okozta gyulladás, továbbá asztma, tuberkulózis és akár tüdőrák is.
Csillapítására számos hagyományos, népi gyógymód, ezen belül gyógynövényes kezelés ismert. Ilyen például a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg, a kardamom, a méz, a citrom, a fokhagyma, a hagyma, a kurkuma és az édesgyökér.
Egy részüket a gyógyszeripar is felhasználja, kivonatok formájában. Ezek közül mutatunk be néhányat.
Méz:
A mézet az idők során mindig is használták gyógyszerként, és nemrégiben újra bekerült a modern orvosi gyakorlatba. Az eddigi kutatások nagy része a méz antibakteriális tulajdonságaival és a sebgyógyulásra gyakorolt hatásával foglalkozott. Laboratóriumi vizsgálatok és klinikai kísérletek kimutatták, hogy a méz hatékony, széles spektrumú antibakteriális szer. Antimikrobiális hatása megmagyarázza a méz külső és belső felhasználását. Felnőtt és újszülöttkori műtét utáni fertőzések, égési sérülések, nekrotizáló faszcitisz, fertőzött és nem gyógyuló sebek és fekélyek, kelések, pilonidális ciszta, vénás fekélyek és diabéteszes lábfekélyek kezelésére használják. Ezeket a hatásokat a méz antibakteriális hatásának tulajdonítják, amely a savasságnak, a hidrogén-peroxid-tartalomnak, az ozmotikus hatásnak, a tápanyag- és antioxidáns tartalomnak, az immunitás serkentésének és az azonosítatlan vegyületeknek köszönhető. A méz lenyelve elősegíti a gyógyulást is, és antibakteriális hatást mutat azáltal, hogy csökkenti a prosztaglandinszintet, emeli a nitrogén-oxid szintjét, és prebiotikus hatást fejt ki. Ezek a tényezők jelentős szerepet játszanak a gyulladás szabályozásában, valamint a mikrobiális kontroll és a gyógyulási folyamatok elősegítésében.
Plantgo lanceolata (lándzsás útifű):
Több száz éve ismerik a Plantago lanceolata gyógyhatását. 1946-ban a Wiener Medizinische Wochenschriftben előnyös hatásáról számoltak be a felső légutak fertőzéseinek kezelése során. Már akkor kísérletes kutatások igazolták a gyulladáscsökkentő, görcsoldó és immunstimuláló hatásait. Ajánlották enyhe, krónikus, irritatív köhögésre, különösen gyermekek esetében. A Plantago lanceolata világszerte elterjedt, különösen a mérsékelt égövben. A lándzsás útifűben számos hatékony kémiai összetevő, mint például polifenolok, tanninok, flavonoidok, alkaloidok, terpenoidok, iridoid glikozidok, zsírsavak és poliszacharidok találhatók, amelyek hozzájárulnak terápiás hatásához. Különböző biológiai aktivitásokkal rendelkezik, így antioxidáns, antibakteriális, sebgyógyulást segítő, gyulladáscsökkentő, citotoxikus és antiulcerogén. Bőr, légzőszervi, emésztőszervi, szaporodással kapcsolatos hatásai is vannak, de keringési, rosszindulatú, fertőzéses eredetű betegedésekben is használják. Fájdalomcsillapításban is hatékonynak bizonyul.
Althea officinalis (orvosi ziliz, hibiszkusz):
Az Althaea officinalis 11% pektint, 25–35% keményítőt, 10% mono- és diszacharidot, 10% szacharózt tartalmaz, 5% mucilágót, flavonoidokat (hipolaetin-8-glükozid, izoquercitrin, kempferol, koffein, pkoumársav), kumarinokat, szkopoletint, fitoszterolokat, tanninokat, aszparagint és számos aminosavat. Vizsgálatok kimutatták, hogy az Althaea officinalisnak antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, immunmoduláló, nyugtató, köhögéscsillapító és sok más farmakológiai hatása van. Az Althaea officinalist hagyományosan köhögés és más légzőszervi problémák kezelésére használják. Az orvosi hibiszkusz együttes alkalmazása Zataria multiflora (shirazi kakukkfű), Zingiber officinalis (gyömbér) vagy Helix hedera (borostyán) gyógynövényekkel növeli az A. officinalis hatékonyságát, és javítja a köhögés minden fajtáját. Köptető és köhögéscsillapító hatásában különböző mechanizmusok játszanak szerepet, ezért különböző gyógyszerformákban jó választás lehet köhögés, torokfájás és más légúti betegségek esetén.
Agrimonia eupatoria (apróbojtorján-gyökér, tüdőfű):
Erdély tanyáinak lakói értékes archaikus gyógynövényismerettel rendelkeznek, elszigeteltségük és a hivatásos orvosi ellátás elégtelensége miatt. Számos bizonyíték van az Agrimonia nemzetséghez tartozó növények jótékony hatásaira. Az Agrimonia eupatoria kivonatát Európában hagyományosan asztrigens, epehajtó, vizelethajtó és cukorbetegség elleni szerként használják. Az Agrimonia-fajok antivirális és antimikrobiális hatását is megfigyelték a hepatitis B vírus, a herpes simplex vírus és a légúti szinciciális vírus (RSV) esetében. Az A. eupatoria továbbá gátló hatást mutat a Bacillus cereus és a Bacillus subtilis esetében.
Gvajfenezin:
Védőréteget képez a nyálkahártyán, ezáltal csökken az irritáció. Lazítja a nyákot. Dextrometorfánnal (centrális köhögéscsillapító) kombinációban is alkalmazzák.
Kombinált készítmények:
Méz, orvosi ziliz (fehérmályva), párlófű és lándzsás útifű keveréke torokfájás, produktív és improduktív köhögés csillapítására is alkalmas; gyulladásgátló, antibakteriális, nyálkahártyabevonó tulajdonsága miatt.
Konklúzió
A betegségek kezelése általánosságban az orvosok, esetünkben a családorvosok, családi gyermekorvosok feladata, mindig a tudomány aktuális fejlettségi szintjén. Azonban az akut felső légúti gyulladások gyógykezelése, jellegüknél fogva, sok esetben a család, illetve más egészségügyi ellátók (például gyógyszerészek) által történik. Ezért fontos, hogy tapasztalatokon, hagyományokon alapuló, természetes és egyéb nem gyógyszeres kezelési módok tudományos igényű megközelítését, értékelését ismerjük. A gyógynövények használata évszázadokra, sőt évezredekre tekint vissza. Felsorolni is nehéz a számtalan növényi eredetű kivonatot, melyeket a légúti betegségek, ezen belül az akut rinoszinuszitiszek és a köhögés csillapítására használnak.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a heveny, fertőzéses eredetű felső légúti gyulladások túlnyomó többsége vírusos eredetű, ennek alapján a modern terápiás ajánlások jelentősen korlátozzák az antibiotikumok használatát ezekben a betegségekben. A heveny rinoszinuszítiszek kezelése döntően tüneti, mivel antivirális készítményekkel nagyon korlátozottan rendelkezünk. A növényi eredetű hatóanyagok számos előnyös: gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító, sőt – egyes esetekben – antivirális hatásokkal is rendelkeznek. Számos kutatás folyik a hatóanyagok azonosítása, hatásmechanizmusuk leírása, és kíméletes kinyerésük technológiai fejlesztése céljából. A modern gyógyszergyártás folyamatos erőfeszítéseket tesz a hatóanyagok tisztaságának, a felhasznált anyagok dózisának pontos meghatározása érdekében. A modern, mesterséges gyógyszerek korában sem szabad lebecsülni a fitoterápia nyújtotta, szinte korlátlan lehetőségeket.
Forrás: HGYE Hírvivő
