Az attoszekundumos fizika alapítói, köztük Krausz Ferenc kapta meg a 2023. évi fizikai Nobel-díjat. E szenzációs, 2023. október 3-i hír kapcsán tudta meg a magyar közvélemény, hogy a magyar és osztrák állampolgárságú kutató napjainkban Németországban él és dolgozik, de a Szegedi Tudományegyetemhez és a szegedi ELI-ALPS Lézerkutató Intézethez is ezernyi szállal kötődik. E kapcsolathálóról, a futásról és arról is kérdezte az SZTE Krausz Ferencet a stockholmi Nobel-héten, hogy mi a köze a szegedi lézerközpont születéséhez.
Sajtótájékoztatót tartottak a 2023-as fizikai Nobel-díjasok a Svéd Királyi Tudományos Akadémián. A tudomány nemzetköziségét is kifejezi, hogy a tuniszi születésű francia-amerikai kísérleti fizikus, Pierre Agostini; a magyar és osztrák állampolgárságú, Németországban dolgozó és a szegedi lézerközpontban kísérletező Krausz Ferenc; valamint a párizsi születésű, a svédországi Lund egyetemén dolgozó és a szegedi ELI-ALPS lézerkutató intézettel munkakapcsolatban álló Anne L’Huillier osztozik a kitüntetésen. Fotó: Sahin-Tóth István
– A 2023-as fizikai Nobel-díjat megosztva ítélték oda Krausz Ferencnek, Pierre Agostininek és Anne L’Huilliernek „kísérleti módszereikért, melyek az anyagban jelen levő elektronok dinamikájának vizsgálatában alkalmazható attoszekundumos fényimpulzusokat generálnak”. Egy közérthetőbb, laikusoknak szánt mondattal ön miként foglalná össze a Nobel-díjjal elismert kutatási eredményük lényegét?
– Gyors fotográfiát fejlesztettünk ki mikroszkopikus folyamatok vizsgálatára.
– Ezt a rövid mondatot milyen példával tudná illusztrálni?
– Ha két, egymás mellett haladó Forma1-es versenyautó célfotóját kell elkészíteni ahhoz, hogy dönteni lehessen, melyik a győztes, akkor is olyan kamerára van szükség, amely rendkívül rövid expozíciós idővel rendelkezik. A mindent eldöntő éles kép elkészítésének a feltétele, hogy az autók ne mozogjanak addig, amíg a filmet megvilágítják. Ez a rövid expozíciós idő lényege. Ez a másodpercnek nagyjából az ezredrészét jelenti. Ehhez képest kell a kamera expozíciós idejét sok-sok nagyságrenddel, szinte milliárdszorosan lerövidíteni ahhoz, hogy elektronokról tudjunk éles pillanatfelvételeket készíteni. E pillanatfelvételek sorozatából tudjuk az elektronok mozgását rekonstruálni.
– „Atomok és elektronok mozgásban” címmel, „Pillanatfelvételek femto- és attoszekundumos fényimpulzusokkal” alcímmel a Fizikai Szemle 2002/01 számában megírta a most Nobel-díjjal elismert munkája lényegét. A mozgás az ön életének is meghatározó része. A 2023-as Nobel-díjasokról készült filmben, amit a svéd köztévé is bemutatott, ön hosszú perceken át fut és fut és fut a folyóparton. Ennyire fontosnak tartja a testmozgást?
– Mindig is szerettem mozogni. Már fiatal koromban rájöttem, hogy jó összekötni az elméleti tevékenységet a fizikai tevékenységgel. Aztán másfél-két évtizeden át a munka és a család töltötte ki az életemet, a sportra nem maradt idő, háttérbe szorult. A lassan jelentkező egészségi problémák térítettek vissza erre az útra. Nagyjából tizenöt éve újra rendszeresen sportolok, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. Bármelyik életkorban el lehet kezdeni vagy újra lehet kezdeni a sportot, a mozgást, a futást.
– 2023. december 8-án tartotta meg Nobel-előadását a díjjal jutalmazott három fizikus. Mit szól ahhoz, hogy három ország tekinti magáénak a 2023. évi fizikai Nobel-díj Krausz Ferencre eső részét?
– Ez teljesen jogos. Ennek nagyon örülök. Az a három ország, amelytől nagyon sokat kaptam: Magyarország, Ausztria és Németország. Ezeknek az országoknak a Nobel-díjon keresztül visszaadhattam valamit…
– A 2023. évi Nobel-díj milyen megvilágításba helyezi a magyarországi, azon belül is a szegedi lézerkutatást?
– Örülök, hogy ez a díj reflektálja azt is, hogy Magyarországon évtizedek óta rendkívül magas színvonalú kutatómunka folyik, különösen a lézerfizika és annak alkalmazási területein. Egész sor kollégám neve fémjelzi ezt. Olyan kutatók, akiknek a neve nem csak Magyarországon, hanem az egész világon ismert. Közülük jónéhányan a Szegedi Tudományegyetemen dolgoztak vagy dolgoznak: például Szabó Gábor professzor úr, Bor Zsolt professzor úr, Szatmári Sándor professzor úr. Ők mindannyian világhírű kollégák. Nekik és az általuk létrehozott iskoláknak is köszönhető, hogy az ELI-ALPS lézerkutató centrumot sikerült Magyarországra hozni és az Szegeden épült meg. Büszkék vagyunk mindannyian az ELI-ALPS Lézerkutató Intézetre.
– Előadást tartott 2017-ben a Szegeden megépült ELI Attoszekundumos Fényimpiulzus Forrás (ELI-ALPS) kutatási nagyberendezésnek is helyet adó létesítmény fölavatásán. Az ünnepségen hallottam, hogy ön döntő szerepet játszott ennek a lézerkutató központnak a születésénél. Mi volt ez a szerep?
– Köszönöm a megtisztelő kérdést. A történet kezdete legalább 15 évvel ezelőtti időre nyúlik vissza, amikor Gérard Mourou kollegámmal és barátommal együtt, az ő kezdeményezésére, jónéhányan elkezdtünk azon gondolkodni, hogy Európa jó otthont adhatna egy olyan jellegű intézménynek, mint az Extreme Light Infrastructure (ELI) infrastruktúra. Eredetileg arról volt szó, hogy a rendkívül nagy intenzitás legyen a középpontban, és a nagy intenzitású lézerekhez kapcsolódó alkalmazások. Kicsit később kerültek az attoszekundumos impulzusok is a projektbe. Ez volt az én kezdeményezésem. Ez is a koncepció részévé vált. A magyarországi kollégák nagyon sokat tettek azért, hogy miután az attoszekundumos fizika is részévé vált az egész projektnek, akkor ez a lézerkutató központ Magyarországra kerüljön.
– Az ELI-ALPS kutatóközpontban, vagyis Magyarországon végzett kísérletei is hozzájárultak a Nobel-díjához?
– Örülök, hogy a mi projektünk, a molekuláris ujjlenyomat kutatási projekt is az ELI-ALPS Lézerkutató Központban történik még néhány évig. Egészen addig, amíg – várhatóan 2027 táján – saját otthont kap Budapesten.
– Milyen más magyarországi kutatóintézetekkel működik még együtt?
– A molekuláris ujjlenyomat kutatás kapcsán mind a négy nagy magyarországi egyetem klinikai hálózatával kapcsolatban vagyunk. A fizika területén a Wigner Fizikai Kutatóközponttal és a Szegedi Tudományegyetemmel is együttműködünk.
– Mi a köze Ausztriának és Németországnak a Krausz-féle Nobel-díjhoz?
– Ausztria azért tudhatja magáénak, mert azok a kísérletek, amelyek elvezettek a Nobel-díjjal elismert kutatáshoz, a Bécsi Műszaki Egyetemen történtek meg. Németország azért érezheti a magáénak, mert ott álltak rendelkezésre azok a források, amelyekkel sikerült olyannyira kiterjeszteni a kutatást, hogy elterjedt az egész világon. Németországban jött létre egy olyan csoportunk, amelynek tagjai mára professzorok a világ legkülönbözőbb részein – az ausztráliai Sydneytől kezdve a kaliforniai Stanfordon át Svédországig. Ez a kirajzás is hozzájárult ahhoz, hogy ez a szakterület az egész világon elterjedt.
– Hogyan tovább a Nobel-díj átvétele után?
– A Nobel-díj óriási felelősség. Nagy terveink vannak. Nem szeretnék hátra dőlni a karosszékben. Ezt a díjat mandátumnak tekintem, hogy ezzel az újfajta hátszéllel, amit a Nobel-díj ad, még nagyobb ütemben dolgozzunk azokon a projekteken, amiket elkezdtünk, különös tekintettel az ’infravörös ujjlenyomat, a betegségek korai felismerése’ projektre.
Forrás: Szegedi Tudományegyetem
