Magyar kutatók évek óta szeretnék megérteni, hogy milyen hatást gyakorolnak a tavainkban kimutatható fogamzásgátló hormonok a vízi élőlényekre és az ökoszisztémára. Ezt segíthet tisztázni Fodor István, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának most induló kutatása egy gyakran alkalmazott modellállat, a nagy mocsáricsiga segítségével – írja a Qubit.
Mind az embriók, mind a kifejlett csigák esetében nagyon sok változást figyeltek meg, mondta Fodor István kutató miután a nagy mocsáricsigát (Lymnaea stagnalis) a Balatonban előforduló koncentrációhoz hasonló (10 nanogramm/liter) mennyiségű fogamzásgátló hormonnal kezelték. A faj Észak-Amerikában, Eurázsiában és Óceánia egyes régióiban is előfordul, és a Balaton térségében elsősorban a tó vízgyűjtőjében található meg.
A csigaembrióknál, amelyek fejlődése az átlátszó tojások miatt jól nyomon követhető, Fodor és kollégái azt tapasztalták, hogy a fogamzásgátlók hatóanyagát adó nemi szteroidok már a korai sejtosztódást is befolyásolták, sokkal lassabban keltek ki, valamint módosult az embrionális korban mutatott táplálkozási aktivitásuk, szívműködésük és mozgásuk is. A kutatók a kifejlett állatoknál a nemi szteroidok mozgásra és táplálkozásra gyakorolt hatásait vizsgálták, és azt találták, hogy az állatok aktivitása a koncentráció függvényében vagy nagyon megnőtt, vagy jelentősen lecsökkent.
A kutatás Fodor szerint „mindenképpen el fogja dönteni azt a nagyon régi vitát, hogy ezek a membrán szexszteroid-receptorok megtalálhatók-e a gerinctelenekben is”. Ennek, mint mondta, van egy érdekes evolúciós aspektusa is, mivel a membránreceptorok alapvetően ősibbek, mint a nukleáris receptorok és funkcionálisan konzerváltak, vagyis hasonlók lehetnek különböző állatcsoportok között. Éppen ezért lehetséges, hogy már kialakultak a gerinctelenekben olyan membránreceptorok, amelyekhez képesek nemi szteroidok kötni.
A szakember szerint ha végül az jön ki, hogy még sincsenek a puhatestűekben a gerincesekéhez hasonló membránreceptorok, abból nem az következik, hogy ne tudnának hatni a nemi szteroidok ezekre az állatokra. Ezek olyan alternatív mechanizmusokon keresztül is kifejthetik befolyásukat, mint a más membránreceptorokhoz történő kötés, vagy magukon a sejten belül okozott változások.
Emellett az egyszerűbb idegrendszer vizsgálata segíthet megérteni olyan, membrán nemi szteroid receptorok által közvetített jelátviteli útvonalakat, amelyek működése még emlősökben sem tisztázott, és ez egyben azt is elárulhatja, hogy ezek evolúciósan mennyire ősiek. Emiatt a nagy mocsáricsiga nemcsak az ökoszisztémára gyakorolt hatásunkat segíthet jobban megérteni, hanem akár a saját szervezetünk működését is – írja a Qubit.
Forrás: Qubit
