A túlsúly és az obezitás, valamint a pitvari ritmuszavarok közötti kapcsolat legjobban a pitvarfibrilláció esetében ismert. A pitvarfibrilláció nemcsak a leggyakoribb ritmuszavar (átlagos prevalenciája a fejlett országokban és hazánkban is 1-2% körül mozog, az idős korosztályban jelentősen nő és a 70 év feletti korcsoportban elérheti a 10%-ot), de fokozott mortalitás, stroke és szívelégtelenség kockázattal jár. A fejlett országokban az elmúlt években megfigyelt incidencia növekedés több tényezőre vezethető vissza: a társadalom idősödése, a struktúrális szívbetegségek és az akut coronariabetegségek túlélésének javulása mellett kétségkívül fontos ok az obezitás járványszerű terjedése – írja a Magyar Elhízástudományi Társaság Lapja.
Epidemiológiai felmérések alapján azt mondhatjuk, hogy az obezitás a pitvarfibrillációs esetek ötödéért tehető felelőssé, és ezzel úgy tűnik, hogy a pitvarfibrilláció előfordulásának mára legjelentősebb befolyásolható kockázati tényezőjévé a magasvérnyomás-betegség mellett a túlsúly vált.
Az első prospektív adatok a pitvarfibrilláció incidenciája és a testtömeg közötti kapcsolatot illetően a Framingham vizsgálatból származnak. Egy közel 14 éves utánkövetéses vizsgálat során a pitvarfibrilláció kockázata minden egységnyi BMI növekedéssel 4-5%-kal nőtt. Ez a kapcsolat kimutatható volt akkor is, ha figyelembe vettek társbetegségeket (posztinfarktusos állapot, magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség).
Az obezitás jobban növeli a permanens (krónikus) pitvarfibrilláció kockázatát, mint az átmenetileg jelentkező ritmuszavarét: a BMI 1 egységnyi növekedése 4%-kal növeli a paroxysmalis (rohamokban fellépő) ugyanakkor 7%-kal a permanens pitvarfibrilláció kialakulásának kockázatát. Az ausztrál „Long-Term Effect of Goal Directed Weight Management in an Atrial Fibrillation Cohort” (LEGACY) vizsgálatban az igazolódott, hogy hosszútávú testtömegcsökkenéssel szignifikánsan lehet csökkenteni a rekkurrens (ismétlődő) pitvarfibrilláció incidenciáját: 10%-os testtömeg redukció 6-szorosára növelte a pitvarfibrillációmentes túlélés valószínűségét.
(…)
A pitvarfibrilláció kezelésének alapelvei obezitás esetében nem különböznek a nem obez betegek kezelésétől, de különösen fontosnak tűnik ebben a betegcsoportban a megfelelő antikoaguláns kezelés beállítása a fokozott thrombosis rizikó miatt.
Összefoglalva:
- Egyértelmű összefüggés van a testtömeg nagysága és a pitvarfibrilláció kockázata között (nagyobb testtömeg nagyobb pitvarfibrilláció kockázatot jelent).
- Egyértelmű összefüggés van a testtömeg nagysága és a pitvarfibrilláció permanenssé válásának kockázata között (nagyobb testtömeg nagyobb kockázatot jelent).
- A kockázatfokozódás reverzibilis: a testtömeg csökkentése a pitvarfibrilláció kockázatának csökkenésével jár.
- Az edzettség kedvezőnek tűnik: a fizikai aktivitás mértékletes fokozása és az edzettség javulása valószínűleg csökkenti a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázatát.
- A háttérben álló kórélettani okok a következők: pitvari adaptáció és remodelláció, szisztémás krónikus gyulladás, lokális adipozitás (viscerális zsírszöveti aktivitás).
Szerző: Járai Zoltán Semmelweis Egyetem
Forrás: OBESITOLOGIA HUNGARICA 2023; (21) Supplementum 2, S1-S24
