Az időskori inkontinencia a 65 év feletti népesség szomatikus és mentális hanyatlást egyaránt eredményező idült, progresszív megbetegedéseinek egyik igen gyakori következménye, egyben további, elhanyagolás esetén akár vitális fenyegetést is jelentő szövődmények kiinduló kórállapota is.
Részlet Az időskori inkontinencia című írásból. Szerző: Prof. Dr. Székács Béla, Magyar Tudományos Akadémia doktora
A fiatalabb korban kialakuló vizelettartási zavarokhoz képest jóval összetettebb kóroktani hátterű időskori inkontinencia a típusainak gyakorisági arányaiban is jellemző módosulást mutat, előtérbe kerülnek a késztetéses és gyakoribbá válnak a súlyosabb, a túlfolyásos kórformák. A kórokok terápiás kiiktatása jóval elmélyültebb diagnosztikus vizsgálatot, mérlegelést és összetett támadáspontokat igényel és a szövődmények megelőzése, vagy a már kialakult szövődmények ellátása is jóval nehezebb, jóval komplexebb feladat. E feladatok végrehajtásának OEP szintű, vagy egyéb forrású költségvetési támogatása nem elhanyagolható tételt jelent e korosztály ellátásában.
Az idős és igen idős népességünk körében egyik vezető problémakör a különböző típusú-mérvű vizelet és a vele gyakran, idősotthonokban ápolt elesettek körében akár 50%-os arányban is társuló széklet visszatartási elégtelenség.
Vezető problémakör, mert a korosztály jelentős hányadának rontja le alapvetően életminőségét, vagy teszi lehetővé másodlagos kórfolyamatok érvényesülését, nemritkán előbb-utóbb alapvetően veszélyeztetve az öregedő szervezetet.
Vezető problémakör a gyakorisága miatt is, hiszen az előzőekben megfogalmazott „korosztály jelentős hányada” igen nagy népesség-részt jelent. A korábbi minták alapján a teljes népességben feltételezett 500 600 ezer inkontinens személyből 300-450 ezerre becsülhető a 60 év felettiek aránya és hozzávetőlegesen hasonló számmal szembesülünk, ha egy másik megközelítésből kiindulva is a hazánkban a 60 év feletti korosztály 20% közeli mértékét vesszük alapul és ezen korosztályon belül a nemzetközi felmérések alapján kapott inkontinencia gyakoriság eredményekre támaszkodunk. Egy nagyobb német felmérés a 60 év feletti népességben a 2005-ban történt publikáció alapján átlagosan 23%-nak találta az inkontinencia gyakoriságát. Az idős nők érintettsége valamennyi felmérésben jelentősen meghaladja a férfiakét, akár kétszeres arányt is leírtak, igen idős korban már minimalizálódik a nemi különbség.
Szembeötlő az aktív kórházi ágyakon fekvő idős, elesett betegek, de még inkább az időskori ápolási otthonokban ellátott betegek esetében az inkontinencia kiugró gyakorisága, ami arra is utal, hogy a betegek túlnyomó részében ez is fontos tényező lehetett intézeti felvételükben.
A közösségben élők és az idősotthoni ápoltak vizelettartási elégtelensége szinte minden felmérésben nagy különbséget mutat: 15-35% vs. 53%
Még inkább hangsúlyozza e problémakör jelentőségét a hazai 65-70 év felettiek, vagy a biológiailag még sérülékenyebb, még idősebb populáció számának gyors dinamikával való növekedése a magyar társadalom várható további „elöregedése” miatt.
Harmadsorban pedig vezető költségvetési problémakör is az időskori inkontinencia. Túl a gyógyszerelési próbálkozások költségein, vagy ebben az életkorban már ritkább sebészi gyógyító-javító beavatkozások finanszírozási kötelmein, csakis a „tüneti megoldás”, a kültakaró súlyos károsodásoktól való védelme és az urogenitalis retrográd inficiálódások (visszafertőződések) gátlása, további életminőség hanyatlás megakadályozása érdekében alkalmazott különböző váladékszívó, szagtalanító pelenkafélék kényszerű alkalmazásának OEP támogatása évenként 7 milliárd forint kiadást jelent, ami a 42 milliárdos gyógyászati segédeszközök kategóriában a legnagyobb tétel! Óriási költségkihatást jelent ez a gazdag országokban is: a 90-es évek vége felé a nagyjából 17 millió vizelettartási zavarban szenvedő amerikai közül az idősotthonokban ápoltaknak az inkontinenciával közvetlenül összefüggő ellátási költségei évi 5,2 milliárd dollárt értek el.
(…)
A következő, bizonyos mértékig a „fiziológiás öregedéssel” eleve együttjáró szervezeti korspecifikus változások segítik elő egymással és egyes patológiás tényezőkkel kombinálódva a vizelettartási elégtelenség kórformáinak kialakulását:
- Húgyhólyag összehúzó-kiürítő (detrusor) aktivitás-reaktivitás fokozódás (az egészséges „kontinens” idősek 20%-ában) – ami első fokon pollakisuriát (gyakori vizelést) eredményezhet
- BPH (benignus prostata hypertrophia)
- A nap második felében, éjjelre is áttolódóan nagyobb a vizelet ürítés mennyisége (nocturia)
- Atrófiás hüvely és húgycső gyulladás
- A hólyag kiürítése után megnövekvő maradék
- A vizelet tudatos visszatartásának (fiziológiás ingerek jelentkezésekor) egyre csökkenő képessége
- Csökkenő húgyhólyag kapacitás
- A hólyag összehúzó-kiürítő detrusor izom csökkenő kontraktilitása
- A gátizmok meggyengült segítő ereje a vizelet visszatartásban.
(…)
Az időskorban a szervezet összetett károsodása, több patológiás folyamat hullámzó intenzitással való egyidejű idült érvényesülése az inkontinencia kialakulásában is, de következményeinek kivédhetőségében is sajátos negatív feltétel-együttest jelent; óriási kihívást mind az inkontinens betegre, mind a beteget gondozókra. Az inkontinencia patológiás következményei jelentősen súlyosabbak, mint a fiatalabb korosztályú betegek esetében. Éppen a többfajta társbetegség jelenléte, az igen gyakori mentális érintettség, a súlyosabb pszichiátriai, neurodegeneratív kórfolyamatok következményei, jelentős idegihumorális szabályozási zavarok magyarázzák azt, hogy a fiatalabb korosztályokéhoz képest nagyobb változatosság jellemzi az öregedő személyekben kialakuló vizelettartási zavarokat, gyakran összetettebbek és egymással is kombinálódóak az eltérő típusú vizelettartási elégtelenséget kialakító mechanizmusok az idő és különböző háttér kórfolyamatok előrehaladásával.
Sokkal gyakrabban fordulnak elő nemkívánatos gyógyszer mellékhatások, vagy gyógyszerek nemkívánatos interakciói is az inkontinencia kialakításában és rontásában.
(…)
Az inkontinenciával kapcsolatos kiemelt ápolói és gondozó családtagi feladatok:
- Próbálkozás a beteg vizelet ürítési rendjének megváltoztatására, gyakori hólyagürítés biztosítására, vizelési inger hiánya esetén is
- Kiemelt figyelem a bőrvédelemre, a pelenka, pelenkanadrág szakszerű felhelyezésére, pozíciójának többszöri ellenőrzésére.
Forrás: Idősgyógyászat
