Az iparosodott, fejlett országokban az étrend az elmúlt közel 70 év alatt alapjaiban megváltozott, amelyet jelenleg nyugati típusú diétának nevezünk. Ennek a táplálkozásnak a sajátossága, hogy sok vörös, illetve feldolgozott húst/hústerméket, telített zsírokat, magas zsírtartalmú tejtermékeket, tojást, finomított gabonát, burgonyát és magas cukortartalmú italokat, többszörösen feldolgozott ételeket tartalmaz, háttérbe szorítva a friss gyümölcsök, zöldségek fogyasztását – írja a Magyar Belorvosi Archívum.
Az étrend túlzott energiabevitelhez vezet, amelynek következményei korunk közegészségügyi kihívásai, azaz az elhízás, kardiovaszkuláris megbetegedések, a cukorbetegség, a zsírmáj, néhány autoimmun betegség, egyes daganatos betegségek, mint például a vastagbéldaganat. A gastrointestinalis traktus vonatkozásában a sok cukor bevitele és a hyperglykaemia a bél mikrobiomját átalakítja, illetve közvetlenül is hat a bél barrier funkciójára, növelve a permeabilitást (áteresztő képességet) és a gyulladás kialakulásának esélyét, amelyek kiváló táptalajai lehetnek a vastagbéldaganat és a gyulladásos bélbetegség kiindulásának.
A szénhidrát
Táplálkozási szempontból nem emészthető és emészthető szénhidrátokról beszélhetünk, amelyek monoszacharidokká bomlanak le. Ezeken kívül meg kell még különböztetni szabad, illetve hozzáadott cukrokat. A WHO meghatározása alapján a szabad cukrok mono-, illetve diszacharidok, amelyeket a gyártó ad hozzá az ételekhez, illetve természetesen is megtalálhatóak a mézben, gyümölcsszirupokban stb. A hozzáadott cukornak nevezik azokat a szirupokat és édesítőket, amelyek a természetben, a gyümölcsökben, tejtermékekben nem fordulnak elő és általában mesterségesen előállítottak. A kiegyensúlyozott étrendben a szénhidrátok a teljes tápanyagbevitel 50%-át teszik ki, amelyek részaránya az evési szokásaink megváltozásával az elmúlt évtizedekben emelkedett. A WHO jelenlegi javaslata alapján az energiabevitelünk kevesebb mint 10%-át kellene fedezni a szabad cukroknak. A különböző nemzetek felmérései azt mutatják, hogy a nyugati/iparosodott társadalmakban a cukorbevitel jelentős. Franciaországban a cukor túlfogyasztásának prevalenciája 41% volt, míg az Egyesült Királyságban 61%. Egy másik felmérés szerint az Egyesült Államokban a napi átlagos cukorbevitel 600 kalória volt, Európában 300–500 kalória, míg Közép Afrikában <100 kalória. Kiemelendő, hogy a hozzáadott cukrok bevitele nagyobb arányú volt a gyerekek és tinédzserek között, és a bevitel nem csökkent a fiatal felnőttkorban sem.
A szabad cukor bevitelének megemelkedése egy nehezen befolyásolható folyamatot hoz létre. Ezek az ételek, például cukros üdítők, rágcsálnivalók, készételek, a megemelt energia, illetve csökkent mikrotápanyag-tartalmukkal nagyobb energiabevitelt okoznak, így egészségtelen táplálkozáshoz, elhízáshoz és különböző betegségekhez vezetnek. Az ultrafeldolgozott ételek több kalóriát, telített zsírokat, cukrot, nátriumot tartalmaznak, kevesebb mikrotápanyag mellett. ezek a termékek gyakran előfordulnak a csecsemőknek, illetve gyermekeknek előállított ételekben, amellyel a későbbi ízlelési, illetve evési szokások is befolyásolhatóak, így növelhetik a gyermekkori elhízás kockázatát.
A bél és a nagy mennyiségű cukorbevitel
Amennyiben jelentősen több cukor éri el a bélcsatornát, az több gastrointestinalis betegségnek a kialakulását segítheti elő. Bizonyítékok támasztják alá, hogy az egyszerű, feldolgozott cukrok csökkentik a fehérvérsejtek phagocyta (falósejt) funkcióját, illetve növelik a gyulladásos citokinek megjelenését a vérben. Ezek mellett a cukor akkumulációja (felhalmozódása) a bélben megnöveli az ozmózist, illetve a fermentációt, így hozzájárul a hasi fájdalom, illetve a a bélrendszerrel kapcsolatos diszfunkció kialakulásához.
A nem alkoholos zsírmáj és a cukor
A nem alkoholos zsírmáj előfordulása világszerte növekszik, globális közegészségügyi problémát jelent. Jelenlegi tudásunk alapján megfelelő gyógyszeres kezelés nem ismert, de a táplálkozással a betegség kialakulását, progresszióját akadályozni, lassítani lehet. Keletkezését a cukrok, ezen belül is a különböző élelmiszerek édesítésére használt fruktóz megnövekedett fogyasztása segíti. A legtöbbet fogyasztott cukroknak, a fruktóznak, a glükóznak és a szukróznak eltérő hatásai vannak a súlygyarapodásra, a metabolikus fenotípusra. Jelenlegi állatkísérletes modellek viszont nem támasztják alá azt, hogy önmagában a magasabb cukortartalmú étkezés elősegíti a zsírmájat, legvalószínűbb, hogy egyéb makrotápanyagokkal együtt felelős a zsírmáj kialakulásáért, progressziójáért.
Az irritábilis bélszindróma (IBS) és a cukor
Az IBS egy funkcionális bélbetegség, melyben a panaszok széles skálán mozognak. Jelenleg a patomechanizmus hátterében a bél-agy tengely, illetve a bélmikrobiom megváltozását gondolják alapvetőnek, és csak többé-kevésbé sikeres tüneti terápiák állnak rendelkezésünkre, amelyeknek az egyik alapja a megfelelően megválasztott diéta. Tény, hogy a nem szolubilis (oldékony) rostok fogyasztása csökkentheti a panaszokat, bár egyelőre megfelelő mennyiségben nem áll rendelkezésünkre kellő bizonyíték, hogy diétás megszorítás széles körben javasolható legyen. A kevés fermentálható oligoszacharidokat, diszcharidokat, monoszacharidokat és poliszacharidokatat (FODMAP) tartalmazó diéta egy lehetséges gyógymód, bár igen nehéz a kivitelezése, drága és a hosszú távú betartása hiánybetegségekhez vezethet.
A gyulladásos bélbetegség (IBD) és a cukor
Az IBD, mind a Crohn-betegség, mind a colitis ulcerosa előfordulása növekszik, különösen a fejlett ipari országokban a gyermekek körében. Ennek egyik okának a nyugati típusú diétát gondolják, mely a magas zsírtartalom mellett magas cukortartalommal is bír, utóbbi a bél mikrobiomjának megváltoztatásával a gyulladásos folyamatok kialakulását, önfenntartását segíti. Az EPIC kohorsz vizsgálatban összefüggést találtak a colitis ulcerosa kialakulásának kockázata és az édesített üdítők, cukor fogyasztása között. Egy másik vizsgálat a kóla esetén mutatott pozitív összefüggést a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa rizikója között. Azt is megfigyelték a Crohn-betegek körében, hogy akiknek inaktív a betegsége, kevesebb cukros üdítőt fogyasztanak, mint akiknél a betegség aktív. Egy másik vizsgálat a relapszusok tekintetében vizsgálta a cukros üdítők fogyasztását és ebben az esetben is összefüggést találtak. Egyes speciális szánhidrátokat kizáró étrend mellett az IBD-s betegek körében jelentős klinikai javulást értek el, nagyobb volt a remisszió, illetve a nyálkahártya gyógyulása is gyakrabban fordult elő. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a tanulmányoknak a minősége igen változó, emiatt jelenleg az evidenciák hiánya miatt nincs egyértelmű javaslat a finomított cukrok, komplex szénhidrátok bevitelének mennyiségére az IBD-s betegek körében.
A vastagbéldaganat és a cukor
A vastagbéldaganat kialakulása, progressziója és cukorfogyasztás összefüggéséről néhány evidencia ismert. Korai kezdetű daganatok esetén a colon distalis részében és a rectumban elhelyezkedő neoplasiák (új növekedések) gyakrabban fordulnak elő, ha nyugati típusú diétát folytatunk. Bizonyították, hogy a nátrium-glutamátnak, amelyet többek között a melasz, a keményítő, nádcukor, cukorrépa fermentációja során nyernek, és az elmúlt 50 évben vezető szerepet töltött be az ételek ipari édesítésében gyulladást fokozó hatása van és szerepet játszik a diabetes, elhízás és a korai indulású vastagbéldaganatok kialakulásában. A magas fruktóztartalmú kukoricaszirupok ugyancsak szerepet játszanak az elhízásban, dysbiosisban és állatkísérletekben a béldaganatok méretének növekedéséhez járulnak hozzá. Ezek mellett jól ismert, hogy elhízás esetén, a magas fruktózbevitel növeli a daganat kialakulását, progresszióját. Azt is kimutatták, hogy édesített italok fogyasztása elősegíti a colorectalis carcinomával kezelt betegnél a daganat kiújulását, illetve a halálozást is növeli iii. stádiumban lévő betegeknél. Továbbá ismert, hogy a diagnózis utáni nagyobb teljes glükóz- és fogyasztás növeli a mortalitást I–III. stádiumú betegek között.
Összefoglalva, a fejlett ipari országokban, így hazánkban is a jelenleg elterjedt, szénhidrátokban és zsírokban gazdag étrend számos közegészségügyi problémához vezet. Korábban a kutatások leginkább a zsírokra fókuszáltak, emiatt a különböző étkezési cukrok és a betegségek közti összefüggésekről még nincs elég evidencia, de ezek már gyarapodnak. A fentiek tükrében az biztos, hogy az étkezéssel bevitt cukrok mennyiségét csökkenteni szükséges, hogy az elhízás, a zsírmáj, a daganatos megbetegedések és az autoimmun betegségek prevalenciájában csökkenést tudjunk elérni. Ehhez mind a kutatóknak, törvényhozóknak, mind a társadalomnak össze kell fogni, és már újszülöttkortól szükséges figyelni a bevitt szénhidrátok mennyiségét, típusát.
Szerzők: Dr. Lőrinczi Csaba, Dr. Iliás Ákos DPC-OHII Infektológiai Osztály Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika
