Idült vesebetegek magasvérnyomás-betegségének nem gyógyszeres kezelése során az optimális testtömeg (testtömegindex, BMI) és a hetente ötször végzett, 30 perces fizikai aktivitás, emellett a dohányzás abbahagyása és az alkoholfogyasztás mérséklése javasolt (B-evidencia). Túlsúlyos és elhízott egyéneknél a testtömeg csökkentése javasolt, mert ez a vérnyomásra és a vesefunkcióra egyaránt kedvező hatású (A-evidencia) – írja az Új Diéta.
Javasolt a teljes értékű gabonákban, a gyümölcs- és a zöldségfélékben, a többszörösen telítetlen zsírsavakban és a sovány, zsírszegény és félzsíros tejben meg tejtermékben gazdag, valamint a hozzáadott cukorban és a telített zsírsavakban szegény étrend tartása (A-evidencia). Az étrendben a fehérje mennyiségének megszorítása lassítja a GFR romlását (B-evidencia).
A kezelés során a 0,8 g/ideális testtömegkg fehérjefelvételt érdemes tartani (B-evidencia). Magas vérnyomás és idült vesebetegség nem gyógyszeres kezelésében a sófogyasztás (nátriumfelvétel) megszorítása szükséges (<5 g/nap), ez <2 g nátrium/nap mennyiségnek felel meg (C-evidencia). A sószegény étrend követését jelzi, ha a 24 órás gyűjtött vizeletben 180 mmol-nál kisebb nátriummennyiség mérhető.
A naponta elfogyasztható fehérjemennyiség 50%-át állati eredetű, míg 50%-át növényi eredetű fehérjékből javasolt biztosítani. A csökkentett foszforfelvétel mérsékli egyrészt a vesebetegség előrehaladását, másrészt a csont, az ízületi és a szív-ér rendszeri szövődmények kialakulását. A napi foszforfelvétel 800 mgnál ne legyen több. Ennek az a magyarázata, hogy idült vesebetegségben a vér foszfátszintjének emelkedése bonyolult folyamatokon keresztül a csontok és az érfal károsodását okozza.
Az étrendben a nagy fehérjetartalmú nyersanyagok, élelmiszerek mennyiségének csökkentése javasolt. Tartsuk szem előtt, hogy nemcsak a húsoknak, a húskészítményeknek, a tejnek, a tejtermékeknek és a tojásnak van nagy fehérjetartalma, hanem a növényi eredetű termékek között is találunk igen nagy fehérjetartalmúakat, mint amilyen a szója, a szárazbab, a lencse, a sárgaborsó, a csicseriborsó, az olajos magvak és a száraztészták! Az étrend fehérjetartalmának csökkentésében segítséget nyújt a speciálisan erre a célra szánt fehérjeszegény termékek használata.
A ketodiéta kifejezés a fehérjék és a fehérje-előanyagok (ketosav-aminosav) optimalizált fogyasztását jelenti. (Nem tévesztendő össze a ketogén diétával, amely kis szénhidrát- és nagy zsírtartalmú étrendet jelent kevés zöldség és gyümölcs fogyasztásával). Az optimalizáláson azt értjük, hogy egyrészt csökkentjük a fehérjék válogatás nélküli fogyasztását, másrészt célzottan pótoljuk a ketosavakat és az aminosavakat a veseelégtelenség anyagcsereigényére adaptált készítménynyel.
Az esszenciális ketosavak és aminosavak gyógyszerrel való felvétele során a fehérjebontás csökken, s ez a szénhidrát-toleranciát javítja. A ketosav aminosav készítmény elágazó láncú aminosav-alkotói az anyagcserét kedvezően módosító diéta célzott, anabolikus hatású kiegészítői. A ketosavak olyan aminosav analógok, melyek alkalmazása során a nitrogénfelvétel kisebb mértékű, míg az esszenciális aminosavak felvétele nem csökken.
Ez az étrend a vesék túlélését kedvezően befolyásolja, ugyanis az idült vesebetegség dialízist nem igénylő szakaszát évekkel meghosszabbítja. Hatásukra nő az izomtömeg, s csökken az izomtömegvesztés. A következményes izomvesztés kezelésére bizonyítottan alkalmazható a ketosav-aminosav kezelés. A megállapítás a predialízis és a dialízis szakaszára egyaránt érvényes.
Forrás: Új Diéta
