Az érfalsérülés helyén kialakuló vérrög alapvetően fontos az elvérzés megakadályozásában. Az érfal folytonossági hiányát lezáró vérrög létrejötte véralvadási faktorok együttműködésén alapul. A kialakult vérrög stabilizációjához azonban további mechanizmusok is szükségesek. Ebben alapvető szerepet játszik a magyar kutatók által felfedezett XIII-as véralvadási faktor, melynek hatására az alvadékban lévő fehérjék közötti keresztkötések kialakítása révén a vérrög ellenállóbbá válik a mechanikai behatásokkal és a fehérjebontó enzimekkel szemben. A XIII-as faktornak ezen kívül igen fontos szerepe van a sebgyógyulásban és terhesség fenntartásában is.
A XIII-as faktor veleszületett hiánya súlyos vérzékenységgel jár. Jellemző tünet az újszülöttkorban fellépő köldökcsonkvérzés, izomban és agyban kialakuló bevérzések. Európában viszonylag ritkán előforduló kórképről van szó, egyes közel-keleti országokban viszont ez a leggyakoribb öröklött vérzékenység. XIII-as faktor ellenes antitestek (gátlótestek) okozta szerzett formája felnőtt korban is megjelenhet nehezen uralható vérzékenységet okozva.
A XIII-as faktort a vérplazmán kívül a vérlemezkék is nagy mennyiségben tartalmazzák. A sejtekben lévő XIII-as faktor csak akkor tudja kifejteni vérrögöt stabilizáló hatását, ha a sejtek felszínére kerül. Egy skóciai kutatócsoport írta le, hogy a vérlemezkéket aktiváló erős stimulus hatására felszínén megjelenik a XIII-as faktor. Ezek a vizsgálatok azonban nem terjedtek ki ezen jelenség mechanizmusára, illetve az aktiváció során a vérlemezkékből származó mikropartikulákra – mondta a hirek.unideb.hu-nak Somodi Laura, az Általános Orvostudományi Kar Laboratóriumi Medicina Intézet tudományos segédmunkatársa.
Az Általános Orvostudományi Kar Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszéken működő, Muszbek László akadémikus által vezetett kutatócsoport publikálta először azokat a mechanizmusokat, melyek hatására a XIII-as faktor kikerül nemcsak a vérlemezkék, de a mikropartikulák felületére is.
A XIII-as faktort felszínen hordozó trombociták és mikropartikulák kiemelt szereppel bírhatnak a vérrög kialakításában, hiszen ezen véralvadási faktort aktív formában szállítják az érfalsérülés helyére. Kutatásaink során bebizonyítottuk, hogy a jelenség hátterében a RhoA enzim által közvetített jelátviteli útvonalak állnak és a XIII-as faktor felszínre való kikerüléséhez nem szükséges a sejtekben lévő kalciumraktárokból történő felszabadulása. Kimutattuk továbbá, hogy ezen véralvadási faktor aktív formában jelenik meg a sejtek külső felületén – ismertette a Debreceni Egyetem kutatója.
A kutatási eredmények fontosságát mutatja, hogy Somodi Laurának ítélték a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Publikációs Díját, emellett a Journal of Thrombosis and Haemostasis tudományos folyóirat által is elismerésben részesült a kutatás.
Az eredményeket címlapábraként is publikálták és commentary típusú cikk formájában külön méltatták. A kutatás az Általános Orvostudományi Kar több intézete kollaborációs együttműködésének az eredménye. A közös munka lehetővé tette a jelenségek és a mechanizmusok többféle laboratóriumi módszerrel történő vizsgálatát és elemzését. A Debreceni Egyetem szakemberei eredményeiket több nemzetközi konferencián is bemutatatták.
A debreceni kutatók eredményei a későbbiekben a klinikumban, a gyógyításban is hasznosulhatnak.
A XIII-as faktor működésének részletesebb megismerése segíthet a veleszületett, illetve a szerzett faktorhiány klinikai következményeinek hatékonyabb megértésében és a faktort pótló megfelelő terápia kialakításában. Ugyanakkor az aktív XIII-as faktornak a vérlemezkék és a belőlük származó mikropartikulák felszínére kerülése trombotikus folyamatot is generálhat, így gátlásának szerepe lehet a hatékonyabb trombózis elleni terápia kialakításában – emelte ki Somodi Laura.
A Debreceni Egyetem kutatója kiemelte, hogy vizsgálati eredményeik tovább gazdagítják a XIII-as faktorral kapcsolatos ismereteket, ugyanakkor új kérdéseket vetnek fel a vérrög szerkezetkutatásával kapcsolatban. Somodi Laura hozzátette: a trombózis és a hemosztázis területén tevékenykedő kutatókban megfogalmazódhat például az, hogyan kerül ki a XIII-as faktor a plazmába, egyéb XIII-as faktort tartalmazó sejtek (például: monociták/makrofágok) felületén megjelenhet-e a XIII-as faktor vagy akár az is felvetődhet, hogy az ezen sejtekből származó mikropartikulák is hordoznak-e a felszínen XIII-as faktort. A felmerülő kérdések megválaszolásához további kísérleteket végeznek a Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék szakemberei.
Forrás: Debreceni Egyetem