A European Psychiatric Association (EPA) 2023-as kongresszusán Nienke De Bles, a Leideni Egyetemi Kórház (Leiden University Medical Center) pszichiátriai osztályának doktorandusza előadásában bemutatta azokat az eredményeket, amelyeket a gyermekkori trauma és a felnőttkori harag közötti kapcsolat vizsgálata során találtak.
A depresszió és szorongás hollandiai vizsgálata című tanulmányban (NESDA) 2271 résztvevő adatait vették górcső alá. A traumát a gyermekkoritrauma-interjú segítségével értékelték. Ezután négy éven keresztül követték nyomon őket, s mérték a haragot különböző kérdőíves felmérések segítségével (Spielberger-féle düh alskála, személyiségzavar-kérdőív, dührohamok-kérdőív).
Az eredmények azt mutatták, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagolás az esetek 40 százalékában szignifikánsan összefüggött a felnőttkori harag jellemzőivel, dührohamokkal, borderline és antiszociális személyiségjegyekkel.
A gyermekkori pszichológiai bántalmazás az esetek 30 százalékában mutatott hasonló összefüggést. A fizikai bántalmazás körülbelül 40 százalékkal növelte a harag/dühroham felnőttkori előfordulását, a gyermekkori szexuális zaklatás és a felnőttkori harag között viszont nem találtak összefüggést.
Nienke De Bles kifejtette, hogy „nem állíthatjuk határozottan, hogy a trauma okozza a haragot, de a kapcsolat egyértelmű. A gyermekkori traumák sok negatív következménnyel járnak az élet későbbi szakaszában, gyakrabban fordul elő depresszió és szorongás. A depressziós vagy szorongó pácienseknél javasolt rutinszerű traumaszűrés végzése, mivel a múltbeli traumák pszichiátriai kezelése eltérhet a depresszió kezelésétől. A gyermekkori traumák összefüggésében több lehetséges mechanizmus létezik, az egyik kulcsmechanizmus valószínűleg az érzelmek szabályozása. A kutatók korábban azt találták, hogy a harag nagyon elterjedt az érzelmi zavarokkal küzdő betegek körében. A szorongásos vagy depreszsziós zavarban szenvedők 30 százalékában, a komorbid depresszióban és szorongásban szenvedők 40 százalékában volt jelen, szemben az egészséges kontrollszemélyek 5 százalékával. A pszichiátereknek meg kell próbálniuk megérteni az okot annak érdekében, hogy minden beteg megfelelő kezelést kapjon. Traumaalapú terápiák alkalmazása javasolt olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében gyermekkori trauma és harag szerepel.”
De Bles szerint a klinikusok számára
a harag vészjelzés lehet, hogy pácienseik anamnézisében vizsgálódjanak esetleges gyermekkori traumák irányában is.”
A harag normális emberi érzelem, de eddig nem tanulmányozták olyan széles körben, mint a szomorúságot és a szorongást.
Nur Hani Zainal (Harvard Medical School) az előadást kommentálva azt mondta, hogy az eredmények összhangban állnak a pszichiátria és a klinikai pszichológia jelenlegi biopszicho-szociális modelljeivel. Egy nemrégiben készült tanulmány társszerzőjeként megerősítette, hogy a harag közvetíti a kapcsolatot a gyermekkori trauma és a felnőtt-pszichopatológia között. Így a jelenlegi tanulmány is hozzájárul ehhez a megfigyeléshez.
Julian Beezhold (EPA-főtitkár, Norwich Medical School) megjegyezte, hogy a düh kissé elhanyagolt tünet. „Az eredmények összhangban állnak azzal, amit a napi klinikai gyakorlatban látunk, és remélhetőleg elősegítik a harag és a kapcsolódó gyermekkori trauma fontosságának tudatosítását.”
Szerző: Dr. Kovács Zsuzsanna, ny. házi gyermekorvos
Forrás: Házi Gyermekorvosok Egyesülete, Hírvivő szakmai lap XXVIII. évfolyam 2023/3. szám
