Beszámoló Merényi Márta pszichiáter, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta, tánc- és mozgásterapeuta május 24-én tartott előadásáról a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichoanaklitikus Egyesület közös Pszichológiáról Mindenkinek programján.
A trauma következében kialakuló tünetek a trauma erején kívül nagyban függenek a személy megküzdőképességétől, másképp fogalmazva a lelki immunitásától (az ún. rezilienciától), és a traumát követő társas támogatás meglététől. A stresszt okozó helyzetekben a személy egy határig képes tájékozódni, cselekedni, „megőrizni a lélekjelenlétét”. A traumatizáció azt jelenti, hogy az egyén érzelmi és kognitív feldolgozó képessége túlterhelődik, aminek következtében súlyos testi és pszichés tünetek alakulhatnak ki.
Merényi Márta elmondta, hogy az előadás témája abban a felismerésben gyökerezett, hogy a trauma és a test szorosan összekapcsolódik, és többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan lehet azt kezelni, amikor a pszichoterápiában megjelenik.
Az előadás bevezette a közönség számára a pszichotrauma fogalmát, majd bemutatta azt, hogy mi segíti a megküzdést, s mit jelent a disszociáció. Az előadó egy eseten keresztül érzékeltette, hogyan jelenik meg a terápiás kapcsolatban a trauma, a disszociáció.
A test fenyegető és kiszámíthatatlan lesz a traumatúlélő számára. A testérzetek ijesztőek, elidegenedik a testtől, az üresség élménye, az életteliség, a valódiság érzése sérül vagy hiányzik. Traumatúlélőknél jellemző lesz az önsértés, evészavar, függőség.
Merényi Márta hangsúlyozta, hogy a traumatúlélő számára az élményfeldolgozás módosul, tehát az érzelmileg megterhelő eseményekben nehezebben reagál. Vagyis nem integrálható az élmény – ahogyan megfogalmazta: „az élmény bennünk van, de nem a miénk”.
Az előadás kitért a kora gyermekkori traumatikus élmények (ACE) jelentőségére is. Az előadó elmondta, hogy a korai gondozói környezet és a testélmény összekapcsolódik, s ez a korai kapcsolati mintázat jelen van a terápiás térben. A korai élmények jellegzetes mintázatokká alakulnak. Ismertette a leggyakoribb traumatikus tapasztalatokat úgy mint, az érzelmi elárasztás vagy figyelmen kívül hatás (egyszerre túlaggódó és elhanyagoló), a fizikai elhanyagolás, a szexuális és fizikai bántalmazás.
A traumatikus tapasztalatok átírása két irányból közelíthető meg: fentről le pl. pszichoanalitikus pszichoterápia segítségével vagy lentről fel pl. rendszeres mozgás, jóga által.
Ezután Merényi Márta áttért annak bemutatására, mindez hogyan jelenik meg a terápiás térben, illetve hogyan hat a terapeutára. Hangsúlyozta, hogy az egyik legfontosabb az, hogy a terapeuta érzelmileg és fizikailag rendelkezésre álljon, új kapcsolati tapasztalati utat hozzon létre, s ezáltal segítse a pácienst saját érzéseinek felfedezésében.
Mégis, az átélt érzet hogyan válik a tudatosítás jelen idejű élményévé? Egy eseten keresztül nyert a közönség bepillantást a pszichodinamikus mozgás és táncterápia technikájába. Márta hangsúlyozta, hogy
a traumatikus élmény átírása mindig magában foglalja a testélmény változását, az egyén visszakapja önmagát, újra tud kapcsolódni.
Forrás: Magyar Pszichológiai Társaság
