A kullancsok egyre több betegséget terjesztenek, ezért az alapvető kérdésekkel érdemes tisztában lennünk.
A kullancsok a fertőzést hordozó, vadon élő állatokból történő vérszívás során veszik fel a kórokozókat, majd azt köztesgazdaként (vektorként) – újabb vérszívás közben – az emberbe juttatják. Az állatról emberre is terjedő fertőzéseket zoonózisnak nevezzük.
Minden kullancs egyforma?
A kullancsfélék családjába világszerte mintegy 700 ismert fajt sorolnak. Viszonylag nagytermetű (1-6 mm) ízeltlábúak, amelyek elsősorban madarak és emlősök, kisebb arányban hüllők vérszívói. Hazánkban mintegy kéttucat fajuk honos, amelyek közül humán szempontból legfontosabb a közönséges kullancs (Ixodes ricinus).
Hol találkozhatok kullanccsal?
A közönséges kullancs hazánkban is gyakori. Legnagyobb számban az erdőkben (pl. gazdag aljnövényzetű gyertyános-tölgyesekben), valamint egyéb, bokros-fás, sűrű aljnövényzetű területeken fordul elő. Itt a legkisebb a hő- és páratartalom-ingadozás (amely a kiszáradásra rendkívül érzékeny kullancs szempontjából kulcsfontosságú), valamint a legtöbb potenciális gazdaállat (különféle erdei emlősök, madarak) is itt található. Azonban városi környezetben is előfordul, különösen az összefüggő növényzettel borított kisebb-nagyobb területeken, így parkokban és családi házak kertjeiben, a magas fűvel benőtt, elhanyagolt területeken és a települések határában. A kertekbe a háziállatok, elsősorban a kutyák (macskák), különböző madarak és vadon élő kisemlősök révén kerül be. Elsősorban április-május-júniusban és szeptemberben aktív.
A kullancsok hány százaléka fertőzött a kullancsencephalitis vírusával, illetve a Lyme-kór kórokozójával?
Általánosságban igaz, hogy a kullancsencephalitis kórokozója ritkábban, míg a Lyme-kórt okozó baktérium gyakrabban fordul elő a legfontosabb vektorfajban, a közönséges kullancsban. Ez az előfordulási gyakoriság azonban a gyűjtési helytől, a vizsgálati módszertől és a kullancsok fejlődési stádiumától nagymértékben függ. Korábbi hazai felmérések alapján a kullancsencephalitis vírust Magyarországon a kullancsok 0,05%-a hordozza. A Lyme-kór kórokozóját európai átlagban az Európai Betegségmegelőző és Járványügyi Központ tájékoztatása szerint a kullancsok 12%-a hordozza. Azonban az egyes fejlődési stádiumok érintettsége eltérő. A legfertőzöttebb területeken a lárvák kb. 1%-ában, a nimfák >10%-ában és a kifejlett kullancsok >20%-ában mutatható ki a kórokozó. A fenti kórokozók gyakorisága a közép-európai országokban és a balti államokban a legmagasabb.
Hogyan diagnosztizálható a Lyme-kór?
A betegség korai szakaszában két feltétel, a típusos megjelenési forma (jellemző bőrtünet, melyet esetenként influenzaszerű tünetek kísérhetnek) és a kullancscsípés vagy annak lehetősége alapján általában nagy biztonsággal diagnosztizálható. Az időben megkezdett kezelés elsődleges fontosságú, ilyenkor laboratóriumi vizsgálatra a legtöbb esetben nincs szükség. A késői megjelenési formák esetében a diagnózis felállítása nehezebb, ilyenkor az orvos vérmintából ellenanyag-kimutatást (esetleg más vizsgálatotokkal kiegészítve) végeztet.
Megbetegedhetek az életem során többször is Lyme-kórban?
Igen, a betegség nem hoz létre tartós, illetve a kórokozó minden változata ellen ható védettséget.
Sikeres kezelést/gyógyulást követően, az életünk során Lyme-kórban újra megbetegedhetünk. Ezért is fontos a megelőző intézkedések betartása.
Mire jó a patikákban kapható „kullancsteszt”?
Az elmúlt időszakban a gyógyszertárakban olyan eszközök/tesztek forgalmazása és ezzel párhuzamosan, a médiában ezek népszerűsítése kezdődött meg, amelyek az eltávolított kullancsból az általuk terjesztett kórokozók (pl. a Lyme-kórt okozó Borrelia baktériumok, vagy a kullancsok által terjesztett, agyvelőgyulladást okozó vírus) kimutatásának lehetőségét kínálják. A tesztek alkalmazása során azonban kellő óvatossággal kell eljárni, mivel azok a tesztekhez mellékelt tájékoztatóban is leírtakkal összhangban a fenti betegségeknek a megcsípett emberben történő diagnosztizálására nem alkalmasak. A teszteredmények értékelése során minden esetben a következő szempontokat kell szem előtt tartanunk:
- Az ilyen tesztek/eljárások érzékenysége és megbízhatósága a hozzáférhető adatok alapján általában nem kellően bizonyított.
- A kórokozó nem kerül be minden kórokozót hordozó kullancs csípésével az ember szervezetébe. Általánosságban, a fertőződés kockázata a kullancscsípés és a kullancs eltávolítása között eltelt idővel arányosan nő. A testfelszín alapos átvizsgálásával, és a kullancs korai, szakszerű eltávolításával a fertőzés veszélye jelentősen csökkenthető. Ennek megfelelően, pozitív kullancsteszt-eredmény nem jelenti feltétlenül a fertőződés tényét.
- A kullancscsípésre a később megbetegedettek akár fele nem is emlékszik. Gyakran előfordul, hogy valakit egy időben több kullancscsípés is ér. Ilyen esetben az aktuálisan bevizsgált kullancs negatív teszteredménye téves biztonságérzetet nyújthat, pedig nem kizárt, hogy egy másik, kórokozót hordozó kullancs csípésével bekövetkezett a fertőzés.
- A kullancs a Lyme-kór és a kullancs által terjesztett vírusos agyhártya/agyvelőgyulladás kórokozóján felül számos egyéb mikróbát is hordozhat. A negatív teszteredmény az ezekkel történt fertőződés lehetőségét sem zárja ki.
Összefoglalva:
- A kullancs vizsgálata alapján az ember betegségének diagnózisa nem állítható fel. A teszt az egyéb adatokkal, tünetekkel, panaszokkal és laboratóriumi eredményekkel együtt értékelve kiegészítő információt nyújthat a kezelőorvosnak a diagnózis felállításához és az esetleges terápia szükségességének eldöntéséhez.
- A kullancsvizsgálat pozitív eredménye az emberi fertőződés nagyobb kockázatát jelezheti, de nem jelenti szükségszerűen a kórokozó továbbadását.
- Az esetlegesen kapott pozitív eredmény önmagában terápia megkezdését nem indokolja.
- A negatív eredmény nem zárja ki a fertőződés lehetőségét. Amennyiben a csípést követően betegségtüneteket észlel, mindenképp forduljon orvoshoz!
- Tünetek (bőrtünetek, izomfájdalom, láz, fejfájás, stb.) jelentkezése esetén azonnal forduljon kezelőorvosához, aki az összes információ gondos mérlegelése alapján állítja fel a diagnózist (szükség esetén az Ön vérmintáját elküldi laboratóriumi vizsgálatra), és előírja a megfelelő terápiát (pl. antibiotikum alkalmazását).
- A kullancs vizsgálata a szükséges védőintézkedéseket és az orvosi konzultációt nem helyettesíti!
Tényleg egyre több a kullancs Magyarországon?
Erre a kérdésre csak hosszú ideig folyamatosan végzett, célzott felmérések segítségével lehetne választ adni. Ilyen, rendszeres felmérő vizsgálatok Magyarországon nem folynak. Az alkalmas élőhelyeken a kullancsok tömegessége a klimatikus viszonyok, valamint a rendelkezésre álló gazdaszervezetek gyakoriságának függvénye. Általánosságban elmondható, hogy ott képesek folyamatosan megtelepedni, ahol számukra ezek a feltételek adottak. Fontos azt is megemlíteni, hogy a kertvárosi jellegű területek bővülése jelentős mértékben növelheti az emberek és a kullancsok közötti érintkezések lehetőségét. A média szerepe sem elhanyagolható, amely felhívta a lakosság figyelmét erre a veszélyforrásra, így ma sokkal többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint korábban.
Forrás: Országos Epidemiológiai Központ
