A jelenleg tapasztalható gyógyszerellátási zavarok okairól és az áthidaló módszerekről is kérdezte El Koulali Zakariás országos tisztifőgyógyszerészt a Gyógyszerészi Hírlap. A teljes interjú a lap áprilisi számában olvasható.
Részlet
Napjaink aktuális kérdése a gyógyszerhiány. Mire vezethető ez vissza és milyen lehetőségek vannak a megoldására?
Fontos leszögezni, hogy a hiány kérdése nem új keletű probléma. Amióta gyógyszerek léteznek, azóta léteznek gyógyszerhiányok is. A jelenlegi ellátási zavarok okai között az orosz-ukrán konfliktus és az energiaárak emelkedése is szerepel. A hiányok mögött csomagolóanyag problémák is meghúzódnak: a háborús konfliktus miatt a papírgyártás alapanyaga, tehát a fa, illetve a gyógyszerek bliszterezéshez felhasznált alumínium ellátási zavara tapasztalható. De vannak a gyógyszeripart érintő strukturális problémák is. Ilyen például az, hogy a gyógyszeripar az elmúlt 30 évben következetesen kiszervezte a hatóanyagés a késztermékgyártás egy részét Ázsiába, leginkább Kínába és Indiába, így az ellátási láncok nagyon megnyúltak. Egy-egy ilyen gyártóhelyen bekövetkező probléma pedig globális szintre tudja emelni a hiányt.
A probléma tehát adott, de ennél fontosabb, hogy kezelnünk kell. Ebben komoly feladata van a hatóságnak és az összes többi, a gyógyszerellátási láncban részt vevő szereplőnek, tehát a forgalombahozatali engedély jogosultaknak, a nagykereskedőknek, az orvosoknak, és a gyógyszerészeknek is.
Ugyanakkor fontos különbséget tenni hiány és hiány között. Nyilvánvaló, hogy egy OTC-termék hiánya nem lehet annyira súlyos, mint egy vényköteles gyógyszeré. A vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatban el kell mondani, hogy sokuk helyettesíthető, tehát a gyógyszerész saját kompetenciájában meg tudja oldani a problémát, persze fontos a megfelelő kommunikáció, hogy a páciens ezt el tudja és akarja fogadni. Van egy harmadik csoport is, amikor ugyan nem áll rendelkezésre helyettesítő gyógyszer, tehát a gyógyszerész a saját kompetenciájában ezt nem tudja megoldani, viszont elérhető:
− azonos hatóanyag, azonos gyógyszerformában,
− azonos hatóanyag más gyógyszerformában,
− ugyanaz a gyógyszer más kiszerelésben,
− ugyanaz a gyógyszer más gyógyszerformában,
− ugyanaz a gyógyszer más hatáserősségben, illetve
− alternatív terápia.
Ilyenkor értelemszerűen az orvost is be kell vonni a hiányhelyzet kezelésébe, de ezek a helyzetek is megoldhatók különös hatósági intézkedés nélkül.
Gyakran elhangzik vagy megjelenik a médiában az 1500-as bűvös szám, hogy ennyi hiánycikk van. De ha kicsit strukturáltabban vizsgáljuk, a helyettesítést és az egyéb orvosi kompetenciába tartozó hiánykezelési stratégiákat figyelembe véve azt látjuk, hogy ennek a tíz százaléka, ahol konkrét hatósági intézkedésre van szükség. Tehát nagyjából száz-százötven készítményről beszélünk, ahol kontingens engedélyt kell kiadnunk egy nagykereskedő számára, aki külföldi forrásból képes nagyobb mennyiségű „helyettesítő készítmény” behozatalára. Ha egy szűkebb betegcsoportot érint a hiányhelyzet, akkor az egyedi import lehetősége jelenthet megoldást. Itt is az orvosnak kell kezdeményezni, de nagyon fontos, hogy a zárt ellátási lánc miatt ez is az orvoson, gyógyszertáron, nagykereskedőn keresztül kell, hogy megvalósuljon. A zárt ellátási lánc fontossága a gyógyszerészek számára egyértelmű, hiszen ezzel biztosítható, hogy a gyógyszer a megfelelő minőségben jut el a felhasználóhoz, aki minden szükséges információt megkap a biztonságos és hatékony felhasználáshoz. Ebben az információátadásban van kiemelt szerepe a gyógyszerészeknek.
Forrás: Gyógyszerészi Hírlap
