A Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést 2003-ban hozták létre azzal a céllal, hogy olyan kutatócsoportot, vagy tudományos szakembert ismerjenek el, aki tevékenységével jelentős mértékben segítette a molekuláris orvostudomány fejlődését, valamint kutatási eredményeivel hozzájárult a korszerű betegellátáshoz.
A Debreceni Egyetem életében nemcsak az ott dolgozók, hanem az intézmény által elismert kutatók száma és minősége is meghatározó. A kitüntetés nemzetközi szintre emeli az egyetem gondolkodásmódját az orvosbiológiai kutatásokban, az elismert kutatóknak köszönhetően a DE felkerül egy nagyon fontos tudományos térképre. Ezek a szakemberek bekapcsolódhatnak az intézmény kutatásaiba és tudományos körforgásába. Az elismerés egy lehetőség az együttműködésre és a közös kutatások folytatására – mondta el a díjátadó kapcsán tartott keddi sajtótájékoztatón Csernoch László tudományos rektorhelyettes.
A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának (ÁOK) díjazottjai között olyan meghatározó tudományos szakemberek szerepelnek, mint például a humán örökítőanyag megismerésének apostola Craig Venter, az immunrendszer karmesterének tekintett dendritikus sejtek felfedezéséért – a Debrecen-díjat követően – Nobel-díjjal is kitüntetett Ralph Steinman és az elhízásért felelős genetikai mechanizmusok feltárásáért 2014-ben díjazott Sir Stephen O’Rahilly.
A kiválasztás feltétele, hogy kutatásai, felmutatott eredményei révén az emberiség jövője érdekében érjen el kiemelkedő tudományos sikereket. A professzorasszony beteg gyermekek tízezreinek életet változtatja meg forradalmi felfedezésének köszönhetően. Fontos a kar számára is a díj, hiszen az egyetemi szakemberek is rengeteget profitálhatnak belőle szakmailag, gyakorlati munkájuk során is hasznosíthatják a kutatás eredményeit – fogalmazott Mátyus László, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar dékánja.
Az elismerés odaítélésében szerepet játszott az, hogy a kutató az újszülött diabétesz területén ért el tudományos áttörést, az eredményeit pedig már alkalmazzák a kezelések során. Kiemelkedő annak jelentősége, hogy a professzor már a kutatásai során azonnali áttörést, látható javulást ért el a beteg újszülöttek kezelésében. A kutatásainak köszönhetően megtalált azokat a mutációkat, a fehérjékben bekövetkező változásokat, amelyek miatt a gyerekek cukorbetegséggel születnek. Olyan alternatív kezelési módszert fedezett fel, amellyel az életminőség, valamint a szövődmények esetében is jelentős változások érhetők el – jelentette ki Panyi György, az ÁOK Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet igazgatója.
Dame Frances Mary Ashcroft professzor legismertebb kutatási területe olyan fehérjék vizsgálata, melyek kóros működése a cukorbetegség (diabétesz) egyes ritka, örökletes formáinak kialakulásához vezet. Kutatásai során a hasnyálmirigy inzulin termelő sejtjei, az úgynevezett béta sejtek sejthártyájában található ioncsatorna fehérjék közül a K+ csatornák működését vizsgálata. Az általa felfedezett szabályozási folyamat rámutatott arra, hogy egy K+ csatorna típus kulcsszerepet játszik a vércukor szabályozásában. Ez a felismerés vezetett később ahhoz a nagy klinikai jelentőségű felfedezéshez, hogy az újszülöttkori diabéteszes betegek jelentős részében az általa vizsgált K+ csatorna mutációja okozza a betegséget, azaz nem az inzulintermelés, hanem a megtermelt inzulinsejtekből történő kijuttatása szenved zavart. Felfedezése alapján az újszülöttkori diabéteszes betegek mintegy 90 százaléka váltott át az inzulininjekciókról a szájon át szedhető tablettákra, ez pedig jelentősen javította az állapotukat és az életminőségüket. Ma már elfogadott, ajánlott terápia a betegség kezelésére.
Dame Frances Mary Ashcroft a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést március 28-án, kedden vette át az Aulában, ezt követően tudományos eredményeiről tartott előadást. Fotó: Debreceni Egyetem
Nagy elismerés számomra a díj, megtiszteltetés, hogy a Debreceni Egyetem díjazottjai közé kerülhettem, ezáltal pedig egy kitűnő társaság tagja lehetek. Nem egyszemélyben kapom a díjat, hanem azokkal a munkatársaimmal együtt, akikkel közösen dolgoztam és sikerült elérnünk, hogy a betegséggel született csecsemőkön nem inzulininjekcióval, hanem gyógyszeres kezelés révén próbálunk segíteni. Remélhetőleg így rövid időn belül minél több újszülött esetében sikerülhet lelassítani a negatív folyamatokat – emelte ki az oxfordi professzor.
Forrás: Debreceni Egyetem
