A vertigo jellegzetesen forgó irányú szédülés, a beteg úgy érzi, hogy ő forog, vagy a környezete forog körülötte, pedig valójában mozdulatlanul áll, ül vagy fekszik.
Kiszáradás is okozhat szédülést
A vertigonál tehát „forgó irányú” szédülést érzékelünk, más típusoknálinkább bizonytalanság érzés jelentkezik, vagy a beteg attól fél, hogy elájul. Bármelyik típusú szédülésről is legyen szó, közös vonásuk, hogy nagyon ijesztő lehet a beteg számára, sokszor nehéz elkülöníteni az alaptüneteket, a félelem miatt kiváltott pánik tüneteitől. Ha ilyen panaszaink vannak, a szédülés körülményeit, kiváltó okokat, lefolyást jól meg kell figyelni és mielőbb orvoshoz fordulni!
A vertigo előfordulása a népességben jellemzően az életkor előrehaladtával nő. A 65 év felettieknél már 80%-os a szédülés előfordulásának a gyakorisága. Nagyobb felmérések eredményei azt mutatják, hogy a sürgősségi osztályokra szédüléssel érkező betegek esetén, a háttérben a legnagyobb arányban a kiszáradás, vagy a csekély folyadékbevitel áll.
Az egyensúlyszervünk megbetegedései általában jól körülírt tüneteket szoktak okozni, tipikusan zajló időbeli lefolyással, ez nagyban segíti a diagnózis felállítását.
Egy egyszerű gyakorlattal is kezelhető a vertigo?
A vertigo egyik típusa, a jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) akkor jelentkezik, ha a belső fülben egy apró mészkristály leválik a helyéről és a fej bizonyos irányú mozgatásakor elmozdul a félkörös ívjáratokban, egy igen rövid ideig tartó, ám annál hevesebb szédülést okozva. Ilyenkor a szédüléses tüneteket egy mozdulatsorral igyekszünk a rendelőben kiváltani, ezzel igazolni a diagnózist.
Ez esetben valóban jó eredményeket lehet elérni egy egyszerű mozgássorral, az ún. Epley-manőver segítségével.A kezelőorvos az érintett ívjáratnak megfelelő tornát betanítja a betegnek, aki később otthonában – segítséggel – el tudja végezni a megadott rendszerességgel. Bár nem ritka kórképről van szó, mégis sajnos gyakrabban hangzik el ez a diagnózis napjainkban, mint az indokolt lenne.
Kihez forduljon a szédüléses panaszaival?
Habár szédülés több okból is jelentkezhet, elsőként mégis a fül-orr-gégészeti vizsgálat javasolt. Ennek célja, hogy eldöntsük, hogy a szédülés hátterében perifériás- tehát fülészeti-, vagy centralis, tehát neurológia eltérés áll-e, esetleg egyik sem. Az eredményektől függően javaslat születhet további vizsgálatokra, például neurológiai, belgyógyászati, kardiológiai, vagy szemészeti irányban, de előfordul, hogy a leghasznosabb, ha pszichológushoz irányítjuk a pácienst.
Dr. Fülöp Györgyi fül-orr-gégész, audiológust, a Fül-orr-gégeközpont orvosa
Forrás: Magyar Neurológiai Társaság
