Egyre több helyről halljuk, hogy létszámhiány van a gyógyszerellátásban. Szükségszerű tehát
valós adatok alapján megvizsgálni, hogy az állítás mögött milyen adatokat látunk és milyen
következtetéseket lehet azokból levonni – olvasható a Magyar Gyógyszerészi Kamara beszámolójában.
Az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánerőforrás-irányítási Igazgatóság Ágazati Humánerőforrás-monitoring Főosztály által szolgáltatott retrospektív adatok alapján az elmúlt 10 évben folyamatos növekedés látható az alap-, és működési nyilvántartásban szereplő gyógyszerészek és szakdolgozók (szakasszisztensek, asszisztensek) számában. Ezen belül a működési nyilvántartással rendelkező, vagyis feltételezhetőleg közvetlen betegellátásban dolgozó gyógyszerészek száma 2011-ben 6976 volt, míg 10 évvel később 2021-ben 7905. Vagyis több mint 13%-kal nőtt az elmúlt évtizedben az egészségügyi tevékenységet végző gyógyszerészek száma. Mindeközben ebben az időszakban a közforgalmú és intézeti gyógyszertárak számában érdemi növekedés nem volt tapasztalható. Természetesen ebben az időszakban jelent meg az úgynevezett létszámrendelet, mely a nyitvatartási idő és a vényforgalom függvényében határozza meg a gyógyszertárakban az egyes munkakörökben dolgozó kollégák számát.
A humán erőforrás utánpótlását elsősorban a hazánkban végzett gyógyszerészek adják. Átlagosan 306 fiatal gyógyszerész kéri ki működés nyilvántartását évente, ugyanakkor jelentős ingadozás tapasztalható az elhelyezkedő fiatal kollégák számában. Így előfordulhat, hogy egyik évben közel 350, míg másik évben csupán közel 230 pályakezdő elhelyezkedésével számolhatunk. Részben ebből adódóan sem lehet évről évre érzékelhető folyamatos tendenciát megállapítani. Ugyanakkor az látható, hogy az elmúlt évtized során a 65 év felett (vagyis nyugdíj mellett) dolgozó működési nyilvántartással rendelkező kollégák száma csökkenő tendenciát mutat. Korábban volt olyan, hogy ez az arány 15% körül mozgott míg az elmúlt két évben ez az arány 11-12% közötti. Ami ezzel párhuzamosan egyértelműen látszik az adatokból, hogy a 30 év alatti betegellátásban dolgozó gyógyszerészek aránya 15,6%-ról 17,r%-ra nőtt. Vagyis a rendelkezésünkre bocsátott humán erőforrás adatok alapján Magyarországon minden hatodik gyakorló gyógyszerész 30 év alatti. Mindezek, valamint a beiskolázási adatok alapján feltételezhetjük a gyógyszerészi korfa kedvező alakulását a jövőben. A Magyarországon dolgozó gyógyszerészek számát korábban (2013-2014 évben) jelentős mértékben csökkentették a külföldön elhelyezkedők. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az elmúlt közel 10 év során a hatóságtól bizonyítványt kikérő külföldre elszármazó fiatal gyógyszerészek száma jelentős mértékben, 70 főről 35 főre, vagyis a felére csökkent.
A közforgalmú gyógyszerellátásban a lakosságarányos gyógyszerész-ellátottság jelentős területi különbözőségeket mutat. Miközben egyes megyében nagyjából öt fő gyógyszerész jut tízezer lakosra, addig több megyében 10-15 gyógyszerész / 10 000 lakos létszámot látunk. Hazánkban átlósan 7,4 gyógyszerész jut 10 000 lakosra, és ez a szám a Gyógyszerész Világszervezet (FIP) tavalyi adatai alapján 7,23 gyógyszerész / 10 000 lakos európai átlag feletti. Mindezek alapján megállapítható, hogy nemzetközi viszonylatban a lakosságarányos gyógyszerész létszám átlag felettinek mondható, ugyanakkor az országos regionális különbségek jelentősek.
Tény, hogy nem minden végzettséggel és működési nyilvántartással rendelkező szakember végez egészségügyi tevekénységet. A gyógyszertári ellátás szakmacsoportban a működési és az alapnyilvántartással rendelkező egészségügyi szakdolgozók (gyógyszertári szakasszisztensek és asszisztensek) számának aránya jelentős különbséget mutat. Az asszisztenseknél a működési/alapnyilvántartási arány közel 45%, azaz az asszisztens végzettséggel rendelkezők kevesebb mint fele végez betegellátó tevékenységet annak ellenére, hogy van megfelelő végzettsége. A gyógyszerészek esetén is van eltérés, itt a működési / alapnyilvántartási arány kb. 58%, vagyis tízből hat gyógyszerész dolgozik közvetlen betegellátásban, a többiek vagy szakmán kívül, nyugdíjasok vagy olyan területen (ipar, nagykereskedelem, akadémia), ahol nem szükséges megújítani a működési nyilvántartást.
A megfelelő minőségű, eredményes és költséghatékony gyógyszeres terápia biztosítása érdekében szakmai és ágazati cél kell legyen jól felkészült és szakmailag kompetens gyógyszerész létszám biztosítása. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az egyetemekre kellő számú és megfelelő felkészültségű pályaválasztás előtt álló fiatal jelentkezzen. Sajnálatos tény, hogy az elmúlt 10 évben jelentős mértékben csökkent a gyógyszerészképzést elsődlegesen választó fiatalok száma. Az elmúlt öt évben az egyetemi képzőhelyekre felvett hallgatók száma jelentős mértékben meghaladja a gyógyszerész képzést első helyen választók számát. A felvételi adatok alapján ez a tendencia folyamatos és képző helytől független.
Az elmúlt három évben számos olyan folyamat kezdődött meg mely a hazai gyógyszergyártásban és a gyógyszerészet területein dolgozó gyógyszerészek számát hivatott növelni. Ezen belül érdemi előrelépés történt gyógyszerészképzésben felvett hallgatók számának növelése érdekében, elsősorban a felvételi minimumpont módosítása által. Folyamatban van a graduális gyógyszerészképzés reformja melynek jogszabályi keretei adottak, ezzel párhuzamosan erős az elköteleződés a szakgyógyszerészképzés fejlesztés érdekében. Ugyanakkor további teendőink vannak a gyógyszerész szakma társadalmi reputációjának erősítése érdekében, a gyógyszerészi életpályamodell eredményesebb bemutatása terén, illetve a gyógyszerészi kompetenciák – ezen belül a gyógyszerészi gondozás és az adherencia program – megerősítésében. Legégetőbb feladat természetesen a kistelepülések gyógyszerellátásának biztosítása, mely fókuszában a vidéki gyógyszerellátás vonzóvá tétele kell hogy álljon és semmiképpen sem a gyógyszerészi kompetenciák feladása. Egy felmérés eredménye megerősítette, hogy a munkaerőhiányt nem a kompetenciák feladása által szabad kezelni.
Egyre több kolléga jelzi, hogy nehezen tud gyógyszerész, vagy gyógyszertári szakasszisztens, asszisztens kollégát felvenni. Meglepő ugyanakkor, hogy a létszámstatisztikák alapján rendelkezünk azzal a közel 7000 gyógyszerész kollégával, akik a lakossági gyógyszerellátás létszám szükségletét biztosítanák. Ezzel együtt azt látjuk, hogy a kollégák területi eloszlása az országban nagyon egyenlőtlen, erősen érződik a központi régió és nagyvárosok elszívó hatása.
A Gyógyszerész Köztestületi Napok december 2-i napján több előadásban tekintették át a gyógyszerészettel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket és kihívásokat. Nagy Vilmos és Fittler András előadásának teljes összefoglalóját a Magyar Gyógyszerészi Kamara oldalán olvasható.
