Mennyiben számít evészavarnak az obezitás, és állhatnak-e evészavarok az obezitás hátterében? A falászavar felismeréséről és kezeléséről ír a A Magyar Elhízástudományi Társaság Obesitologia Hungarica folyóiratában.
A falászavar és az elhízás kapcsolata háromirányú:
1. Mindkét zavar hátterében találunk hasonló genetikai, környezeti és pszichológiai tényezőket
2. A túlsúllyal élők hajlamosak negatív érzéseik esetében túlenni.
3. A falázavarral küzdők 5 év alatt akár 14 kilót gyarapodnak, így 50%-ban túlsúly alakul ki. Így a falászavar gyakorisága túlsúllyal élők közt 5–8,5%, elhízás miatt kezelésre jelentkezők körében 30%, bariátriai műtétre váróknál akár 27–47%.
A falászavart övező szégyen miatt az érintettek általában a következményként megjelenő elhízás miatt kérnek segítséget. A falászavarban szenvedő elhízottakat megkülönbözteti a megélt kontrollvesztés, hogy több kalóriát visznek be a falásrohamok során és általánosan, evési szokásaik kaotikusabbak, több édességet fogyasztanak és az étkezések során gyakrabban nassolnak. Falászavar esetén az elhízás fiatalabb korban kezdődik és átlagosan nagyobb mértékű, annak ellenére, hogy az érintetteket foglalkoztatja a testi megjelenésük. A negatív érzelmek csak a falászavarral jellemezhető elhízottaknál játszanak alapvető szerepet az evésben, így a tünetek diszfunkcionális érzelemszabályozási stratégiáknak tekinthetők. A falászavar kezelése a lépcsőzetesség elvén alapul: a pszichoedukációtól, az önsegítésen keresztül, a specializált csoportterápiákon, általánosan kognitív-viselkedésterápiás egyéni pszichoterápiákon, valamint a farmako- és pszichoterápia együttes alkalmazásán át a fekvőbeteg-ellátásig terjed.
A falászavar felismerése az elhízás eredményes kezelésének alapfeltétele. Ezért fontos, hogy a szakemberek ítélkezésmentesen, empatikusan kikérdezzék súlyfelesleggel élőket falászavar irányában. A krónikus lefolyás, gyakori visszaesések miatt a terapeutának fel kell készülnie saját frusztrációjának kezelésére. A falászavarban szenvedők nem akaratgyengeség vagy az együttműködés hiánya miatt mutathatnak hullámzó fejlődést, hanem a betegség mély, személyiségben, érzelemszabályozásban, statikus környezeti tényezőkben gyökerező természete és viselkedéses függőségként működő automatizmusai következtében.
Orvossal történt konzultáció után a kamaszok 72% számolt be pozitív tapasztalatról, 47% számolt be negatív érzésről. A fiatalok az egészséges életmódról, fogyásról és a testsúly kontrollról beszerzett információikat nem a szakemberektől szerzik be elsősorban.
A túlsúllyal élők szempontjai és az orvosok megítélése sok esetben eltérő eredményt mutat. Véleményünk szerint fontos volna az orvos-beteg kapcsolatban a párbeszéd során a mélyebb megértés és a nagyobb empátia biztosítása – írja Szalai Tamás Dömötör a Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet munkatársa.
Forrás: Magyar Elhízástudományi Társaság
