A Magyar Orvosi Kamara (MOK) tényként és lakossági igényként fogadja el a magánegészségügy létét, de annak közellátási, hiányt pótló jellegét, térfoglalásának nagyarányú növekedését nem. Hogy ez a folyamat megálljon, egy tisztább, átláthatóbb, kiegészítő biztosításokat is támogató és integráló rendszert kellene bevezetni az európai jó gyakorlatokat is szem előtt tartva – írja a Magyar Orvos Kamara. 

A MOK számára fontos alapelv, hogy egy egészségügy van, amelynek szakmai, minőségbiztosítási elvei és ellenőrzési szabályai egységesek, hiszen a betegnek mindkét szférában (állami és magán) joga van a biztonságos, költséghatékony ellátáshoz és informáltsághoz.

Az állami egészségügyi intézeten belüli magánellátás – a hálapénzhez hasonlóan – torz motivációkat gerjeszt, így ameddig nincs megfelelő, független szakmai felügyelet, amely szigorúan és hatásosan ellenőrzi, hogy a betegérdekek ne szenvedjenek kárt, valamint hogy az állami ellátórendszer effektivitása megfelelő maradjon, addig a két finanszírozási forma térben és időben való elválasztása a legetikusabb és célravezetőbb.

Magyarországon jelenleg a két finanszírozási forma közötti határok – ha például a  brit egészségügyi rendszerrel vetjük össze – nem letisztultak és nem kellően szabályozottak, illetve, ha vannak is szabályok, azok ellenőrzése véletlenszerű, ehhez sem megfelelő hivatal, sem képzett személyzet nincs.”
……..
„Ahhoz, hogy az egészségügyi indikátorok gyűjtése, értékelése és hasznosulása működjön, egy szakmai és pénzügyi autonómiával bíró önálló, független intézet felállítása szükséges. Ezt a feladatot nem végezheti már meglévő intézmény (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ), Egészségügyi Államtitkárság, Belügyminisztérium, stb.), mert akkor annak az intézményi alapcélnak megfelelően torzul a rendszer. Javasolt tehát a Nemzeti Egészségügyi Minőségügyi és Ellátásértékelési Intézet felállítása, amelynek elsődleges feladata az egészségügyi rendszer folyamatainak adatalapú monitorozása, a tudományos metodikák alapján kidolgozott indikátorok bevezetése, illetve az ellátási ciklusok alatt létrejött adatok rendszerezett összegyűjtése, elemzése, interpretálása, majd azok visszacsatolása a résztvevők felé – ideértve a betegeket és a széles nyilvánosságot is”- többek között erről ír Dr. Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke a G7 gazdasági hírportál felkérésére írt cikkében.

Forrás: MOK