Eredetileg, amikor még nem ismertük eléggé a teljes csípőízületi protézis beültetés hatásosságát, a protézis élettartamát, a műtét elsődleges javallata azoknak a 65 év feletti betegeknek elviselhetetlen fájdalma volt, akiknek panaszait hagyományos konzervatív kezeléssel nem lehetett megszüntetni. Miután a műtét sok betegen történt beavatkozás után hosszú időre is hatásosnak bizonyult, több műtéttechnikai újdonság bevezetése után a javallatot kiterjesztettük fiatalabb betegekre is – írja a Magyar Ortopéd Társaság.
Mai álláspontunk szerint az endoprotézis beültetés a következő betegségekben lehet indokolt:
- Gyulladásos ízületi betegségek ízvégeket roncsoló formája (reumás ízületi gyulladások).
- Elsődleges és másodlagos ízületi porckopás.
- Felnőttkori ismeretlen eredetű combfej elhalás.
- Combnyaktörések utáni ízületi elváltozások.
- Ízületbe hatoló törések utáni állapotok.
- Gennyes ízületi folyamatok gyógyulása utáni állapot, mely különleges óvatossággal kezelendő.
- Merev csípőízület (kóros helyzetben) mozgó ízületté alakítása.
- Egyéb megelőző sikertelen beavatkozás korrekciója.
- Daganatok eltávolítása utáni ízületi reconstrukció.
A sikeres műtét előfeltétele a sebész rátermettségén és gyakorlatán kívül a megbízható műtéti érzéstelenítés, a műtéti környezet, a műszerezettség, és megfelelő protézis választék. A sebész személyi adottságaival itt most nem foglalkozunk, mert Magyarországon 1969-ben kezdődtek a művi ízületpótlások, azóta országosan évente többezer műtét történik; csak egy-egy központi intézetben 600-800 műtét – így ez ma rutinszerű beavatkozás.
A műtéti érzéstelenítést az aneszteziológusok csoportja végzi, munkájuk nem a műtőben, hanem az osztályon kezdődik. Ellenőrzik a beteg kivizsgálását és műtéti előkészítését. Gondoskodnak a várható szövődmények elkerüléséről: góckutatás történik a gyulladásos szövődmények kiküszöböléséhez, elvégzik a beteg belgyógyászati előkészítését, gondoskodnak a műtét alatt és után a szükséges vérpótlásról. Ma már a vérveszteség csökkentésére és a vérpótlás megoldására modern eszközök állnak rendelkezésre – ilyen gyógyszer pl. az aprotinin, vagy Trasylol, melyet korábban hasmálmirigy gyulladásoknál alkalmaztak, ma a gyógyszer vérzéscsillapító mellékhatását hasznosítjuk. A műtét csaknem vérmenetes környezetben végezhető, anatómiai biztonságot kölcsönözve a sebész számára. A vérpótlás hagyományos rendszere is változott – idegen vér transzfúzió igényét csökkenti a saját vér levétele, tárolása, majd visszaadása a műtét során. A betegek biztonságosabbnak ítélik ezt a módszert.
A műtét alatti és utáni megelőző események két legfontosabb momentuma a fertőzés elleni védelem antibiotikummal, ill. vérrögképződés elleni gyógyszerek – antikoagulánsok – adagolása megelőző adagban. Ahogy látjuk, az anaesthesiologus feladata rendkívül sokrétű, nem fejeződik be a műtőben, hanem folytatódik a műtét utáni időszakban is az osztályon elkülönített intenzív ellátó részlegen. Munkájuk nélkül a sebészet nem érhetett volna el sikereket.
A megfelelő műtéti környezet azoknál a műtéteknél, ahol idegen anyag kerül beültetésre, nagy jelentőségű.
A műtéti terület felett keringő fénysávban szabad szemmel is látható-, részecskék potencialisan baktériumhordozóknak minősülnek. Ezek minden hagyományos műtőben jelen vannak, és fertőzéses veszélyforrást jelentenek. Ezért szükséges olyan intézkedéseket foganatosítani, melyekkel csökkenthető ez a veszély. A hagyományos műtői környezetben történő műtétek után a fertőzéses szövődmények gyakorisága 2% alattira szorult.
Fejlődést jelentett Charnley és mérnök munkatársa, Howorth ultrasterilitást biztosító műtőrendszere, ahol steril levegő exponencialis görbéhez hasonló áramoltatásával kiszorítják a baktériumhordozó részecskéket a műtéti mező felől. Így antibiotikus megelőzéssel, szkafander rendszerű sebészruhával 0,3-0,5%-ra sikerül visszaszorítani a fertőzéses szövődményeket. A méregdrága berendezés később anyagilag megtérül: a gennyes szövődmény ellátása tíz-tizenötszörösébe kerül az egészségügynek az első steril szövődménymentes műtét árához képest, nem beszélve a beteg szenvedéséről. A megfelelő műszerezettség és protézisválaszték érthető módon a sikeres műtét alapfeltétele.
A betegek csípőízületeinek anatómiai sokfélesége, a különböző csontstruktúra, az életkor, testsúly, várható igénybevétel és még sok féle tényező határozza meg a szükséges protézis anyagát, alakját, felszíni különbségeit, rögzítésének fajtáját. A protézis és beteg sorsa szempontjából a rögzítés és stabilitás kérdése alapvető fontosságú. Ezt a protézis alakja, anyaga, felszíni kiképzése, a rögzítés mechanikai, vagy ragasztással történő módja alapvetően befolyásolja.
Fiatal életkorban, jó csontstruktúra mellett a mechanikai rögzítés (cement nélküli) megfelelő lehet. Idősebb korban, gyengébb csontállomány esetén inkább a cementes rögzítést választjuk. A protézis anyaga körül csontlebontó és csontujdonképző folyamatok zajlanak. Műtét közben törekedni kell arra, hogy a rögzítés olyan kiterjedésű és erős legyen, hogy azt ne károsíthassák csontlebontó folyamatok, és cement nélküli rögzítés esetén lehetőség nyíljék a másodlagos, biológiai, csontbenövéses stabilitás kialakulására. Ehhez azonban szemben a cementes műtét utáni 6 hétig tartó tehermentesítéssel, itt 3 hónapig tartó teljes tehermentesítésre van szükség. Ez az egyik oka annak, hogy idős korban inkább a cementes rögzítést választjuk.
Forrás: Magyar Ortopéd Társaság
