Napjainkban a viking diéta sokak körében népszerűvé vált, és bizonyos területeken még a szívinfarktus és a demencia előfordulási statisztikáit is javította.
A skandináv tudósok a 21. század divatosabb diétáit tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy a mediterrán konyhának igenis helyet kell adni az egészséges táplálkozás talapzatán.
A történet Finnországból indul. 1960-ban Észak-Karélia régióban szűrték a legtöbb szív- és érrendszeri beteget. 12 év után a Finn Táplálkozástudományi Intézet szakemberei helyi kezdeményezésre programot dolgoztak ki a keringési betegségek okozta halálozás csökkentésére, amit Észak-Karélia Projektnek neveztek el.
2012-ben kiderült, hogy a programnak köszönhetően Finnországban nyolcszorosára csökkent a szívinfarktus és a stroke okozta halálozás. Az emberek lassan, de fokozatosan megváltoztatták étrendjüket. Ez a táplálkozási ajánlás vált ismertté később Viking diéta néven.
Az Észak-Karélia Projekt célja az volt, hogy csökkentse a finnek étrendjében az állati eredetű zsírokat és növelje a növényi zsírok mennyiségét sok zöldséggel, gyümölccsel. A finn tudósok először Finnország földjeit vetették be különféle repcével, annak okán, hogy az olajat vaj helyettesítőként forgalmazzák.
A vikingeknek változatos és gazdag étrendjük volt, amely vadon termesztett és háziasított húsokból, gyümölcsökből, terményekből, baromfiból, halból és egyéb olyan élelmiszerekből állt, amelyeket házilag termeszthettek, betakaríthattak vagy vadászhattak. Ezért nem meglepő, hogy az étrendjük sokkal jobb és változatosabb volt, mint a középkori Európa más részein.
Az ókori lefolyók és illemhelyek tartalmának tanulmányozása azonban kimutatta, hogy a vikingek gyakran szenvedtek bélférgektől és más parazitáktól. Az ismeretek hiánya miatt fordulhatott elő, hogy mérgező gyógynövényeket is találtak a gyomrukban.
A vikingek étrendjéhez a skandináv éghajlat, az életmód és a hosszú elszigeteltség is hozzájárulhatott. A tél hosszú és sötét volt. A túlélés elsősorban a rövid tenyészidejű, melegebb évszakokban megtakarított növények élelmiszerkészletén múlott.
A legfontosabb termesztett növény az árpa volt, továbbá a búza, a rozs és a hajdina. A viking kori gabonafélék egy kicsit másképp néztek ki, mint most – több volt a kocsányuk és kevesebb a magjuk. A gabona jól termett és hatékonyan tudták tárolni télen. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a vikingek a gabonát (vagy a belőle készült lisztet) használták fel a legtöbb ételhez.
A partra vetett bálnák húsa a viking étrend jelentős részét tette ki. Kiderült, hogy a vikingek nem sütöttek húst, hanem főzték. Az alacsonyabb szélességi körökben a háziasított sertés, kecske, juh, ló és egyéb szarvasmarha húsát fogyasztották. Az utóbbi volt a legfontosabb háziállatuk, a teheneket a tej mellett a húsuk miatt is tenyésztették.
A hús erjesztése furcsának tűnhet, de egyes hagyományos skandináv termékeknél a vikingek által feltalált technológiát még a modern időkben is alkalmazzák. Izlandon ez a hakarl, vagyis az erjesztett cápa, Svédország északi részén pedig a surströmming, azaz erjesztett hering.
A Hakarlt szörnyű ételnek tartják a norvég ínyenc konyha titkaiba avatatlanok. Maga a cápa mérgező, és csak gondos feldolgozás után fogyasztható. Ezt úgy érik el, hogy a cápát egy homokkal és kaviccsal borított kis lyukba helyezik. A tetejére köveket tesznek, amelyeket összenyomnak, hogy kiszivárogjon a cápában lévő mérgező anyag a földbe.
A viking korban a zöldségeket is helyben termesztették, mint a zöldborsót, fava babot, fokhagymát, angyalgyökeret, komlót, paszternákot és sárgarépát. A mindennapi főzéshez szükséges tojást, tejet, húst és zsírt a szárnyasok és a szarvasmarhák biztosították számukra, ám a háziállatok húsa nem szerepelt a napi étrendben.
Forrás: Pannondoktor, news-medical.net
