A Magyar Diabetes Társaság legújabb, 2020-as szakmai irányelve szerint a vércukor-önellenőrzés célja a szénhidrátanyagcsere-helyzet javítása, az optimális anyagcserekontroll elérése és fenntartása (vércukorbeállítás), az akutan jelentkező szövődmények kivédése (hipo- és hiperglikémia), a krónikus szövődmények mérséklése, a kezelés aktuális élethelyzethez történő igazítása. A vércukormérés a cukorbeteg kezelésének, követésének nélkülözhetetlen eszköze.
Dr. Lőrincz Ildikó belgyógyász-diabetológus és Bíró Sára diabetológiai szakasszisztens írása.
Miért fontos a vércukormérés?
Számos vizsgálat, valamennyi cukorbeteggondozást végző team, a betegek gyakorlati tapasztalatai ugyanazt igazolják: a vércukor-önellenőrzés elengedhetetlen. Meghatározza a betegek életminőségét, a terápiaválasztás, -módosítás szükségességét, vagy annak időpontját, az inzulin és a gyógyszer étkezéshez és testmozgáshoz való igazítását. Segítségével követni lehet az étrendi, fizikai aktivitásra vonatkozó javaslatok hasznosságát. A gondozóteammel (orvos, szakápoló) összehangolható és ellenőrizhető a terápia helyessége.
Az önellenőrzés hogyan kapcsolódik a beteg biztonságához, életminőségéhez?
Az önellenőrzés által, a vércukormérés során a beteg észleli a változásokat. Felismeri az akut helyzeteket (alacsony vagy magas vércukorszint), értelmezi a valós helyzetet. Természetesen ez csak akkor működik, ha az önellenőrzés összekapcsolódik a mérések „tudatosságával”.
Nincs két egyforma beteg, mindig egyéni az önellenőrzési javaslat. Függ attól, hogy milyen a betegség típusa, 1-es vagy 2-es, milyen a terápia (gyógyszert szed, inzulint kap), milyen az életmódja, milyenek a lehetőségei. Különböző orvosszakmai szempontok is szerepet játszanak, mint például a társbetegségek, ezek gyógyszerelése.
Milyen kérdések merülnek fel az önellenőrzés során?
Nem mindegy, hogy valaki milyen eszközzel mér, mikor és miért mér. Hányszor mér, hogyan mér, kinek mér? Magának, a szomszédnak, a doktornőnek? Fontos az is, hogyan értékeli a kapott eredményeket.
Vércukormérők, lehetőségek
Ma már számtalan vércukormérő van a piacon. Kap egyet a beteg karácsonyra, egyet születésnapra, egyet húsvétra, teljessé válhat a káosz. Természetesen nem baj, ha van a betegnek póteszköze, csak legyen tisztában azzal, hogy mikor melyiket és hogyan kell használnia.
Azt is fontos tudni, hogy milyen mérési módszerek vannak, hiszen nem mindegy – a feltételezetten jó eszköz és tudás birtokában sem –, hogy mikor méri a vércukrát a beteg. Lehetnek alkalmi mérések, vércukorpárok, lépcsőzetes mérések, az akut helyzetekben történő mérések, eseti ellenőrzések. Terápiától függően a különböző megadott időpontokban történő mérések is fontosak lehetnek: étkezéstől függően, illetve az orvos által kijelölt időpontokban. A mérési eredmények visszajelzést adnak, hogy mennyire döntött jól az orvos, mennyire működik jól a kezelési rendszer.
Online lehetőségek
Az online lehetőségeket szerencsére ma már egyre többen alkalmazzák a mindennapi gyakorlatban: léteznek online vércukornaplók, egyre többen használnak szenzort, okos glükózmérő rendszereket. A CGM – szöveti cukormonitorozás aktuális vagy utólagos elemzési lehetőséget biztosít. A munkánk során mi a diabmanag.hu rendszert használjuk, illetve a cukorbetegvagyok.hu oldal biztosítja az adatfeltöltési lehetőséget betegeinknek.
A vércukormérés és az HbA1c kapcsolata
A 90 napos, átlagos vércukorszintet mutató HbA1c-érték – amelyet a betegek gyakran neveznek hosszúcukornak vagy 90 napos cukornak – és a rendszeres otthoni vércukorellenőrzés között van összefüggés.
Minél gyakrabban méri a beteg a vércukrát, annál jobb az anyagcserehelyzete, s annál kevesebb az akut szövődménye. A több mérés a valós anyagcserehelyzetet tükrözi, ezért az érintett beteg nagyobb biztonságban van, hiszen jobban felismerhetők a tendenciák, az alacsony és magas vércukorszint váltakozása.
Az orvos azt is meg tudja határozni, hogy optimálisan mennyit mérjen a beteg, így az adatok HbA1c-vel való összefüggését közösen tudják értelmezni.
A sikeres önellenőrzés feltétele
Első feltétel a vércukormérő, a szenzor helyes használata. Hiába van a legkorszerűbb eszköz, ha a betegnek nem megfelelő a tudásszintje. Ugyanakkor motiváltnak is kell lennie a betegnek. Ha valakinek fáj a foga, elmegy fogorvoshoz, hogy megszűnjön a fájdalom. De a vércukormérést nap mint nap, folyamatosan kell végezni, s ebbe bele lehet fáradni. Megértjük, de ez sem magyarázza, hogy önmaga irányába felelőtlenül a diabéteszes abbahagyja az önellenőrzést.
A cukorbetegeket a gondozóteam segíti, ám ennek tagjai is belefáradhatnak a munkájukba. Számukra a betegek visszajelzése, egy-egy sikertörténet, a beteg mosolya jelent feltöltődést. Mind a betegek, mind a gondozóteam tagjai folyamatosan szerzik a tapasztalatokat, ez egy élethosszig tartó edukáció. Fontos a szakápolók részéről a bizalom kiépítése, hiszen a szakápoló az összekötő kapocs az orvos és a beteg között.
Mi történik a cukorbeteg-rendelésen?
Sokféle beteg van, felkészült, kevésbé felkészült, olyan, aki rendszeresen méri a vércukrát, aki nem, vagy csak hektikusan méri azt. A vércukornaplót sem mindenki vezeti rendesen. A hiányosságok, a füllentések rögtön kiderülnek, ilyenkor az orvos és a szakápoló az egyéni esetnek megfelelően reagál, letöltik az adatokat, összhangot keresnek a hozott laborértékek, a vércukornapló adatai és az egyéni célértékek között, döntéseket hoznak, ha kell edukálnak. Szerencsére egyre több a jól képzett, önmaga irányába felelős beteg.
Az orvos szempontjai
Az orvos számára fontos, hogy reális adatokat lásson, hiszen így tud a beteg számára jó döntést hozni. A vércukor-önellenőrzés a terápiaválasztás szempontjából is nagyon lényeges.
A diabéteszeseknek tudniuk kell, hogy a szakemberek soha nem a számokat kezelik, hanem a beteget. Nem egy átlag vagy egy-két magas, illetve alacsony vércukorérték a döntő, sokkal inkább a tendencia, a variabilitás.
Sajnos a gyakorlatban nagyon sok a túl- vagy alulgyógyszerelt beteg. Ha valaki rendszeresen jár ellenőrzésre, ha hozza az adatait, sokszor minimális, kicsi változtatással lehet a sorsán jobbítani. De sok az „elkésett” beteg – ugyan jóval kevesebb, mint 10 éve –, ami azt jelenti, hogy sokan későn kerülnek diabetológushoz. Gyakran előfordul, hogy egy szakorvos fedezi fel a szövődményeket, s végül kiderül, hogy az illető 10–15 éve diabéteszes.
A beteg sokszor attól fél, hogy a magas vércukorértékei több gyógyszert vagy inzulint jelentenek. Ez ma még mindig központi kérdés, és az orvosok nem győzik magyarázni, hogy egy plusz gyógyszer vagy az inzulinterápia bevezetése nem feltétlenül azt jelenti, hogy ő súlyosabb beteg, mint mondjuk a szomszédja, aki még csak gyógyszeres vagy még csak diétázik.
Nagyon fontos a reedukáció, az újraoktatás minden alkalommal, hogy a beteg tisztán lássa a helyzetét.
Forrás: diabetes.hu
