Egy nemzetközi kutatócsoport szerint éhínség és betegségek vezethettek a laktóztolerancia megjelenéséhez. A kutatásban az ELTE Régészettudományi Intézet három munkatársa, Anders Alexandra, Raczky Pál és Sebők Katalin is közreműködött, az eredmények a Nature oldalán jelentek meg.
Jól ismert tény, hogy vannak emberek – a világ népességének közel kétharmada tartozik ebbe a csoportba –, akiknél a tej fogyasztása kellemetlen tünetekkel jár. Ők felnőttkorban már nem képesek megemészteni a tejcukrot, és ez okozza panaszaikat. A tejcukor lebontásáért egy gén felel, amely körülbelül 10 ezer éve van velünk – amióta Anatólia területéről a tej és tejtermékek fogyasztása széles körben elterjedt. Európát a Kr. e. V. évezredben érte el ez a folyamat.
Mostanáig az volt a tudományos konszenzus, hogy a laktóztolerancia, azaz a tejcukor megemésztésének genetikai képessége azért alakult ki, mert ez tette lehetővé számunkra, hogy több tejet és tejterméket fogyaszthassunk. Ezzel ez extra élelemforrással jelentős előnyhöz jutottak azok a közösségek, amelyek így ki tudták egészíteni táplálkozásukat. A legújabb kutatások azonban megváltoztatták ezt a képet – ahogyan azt a 2022 júliusában megjelent Nature-tanulmányban olvashatjuk.
A Bristoli Egyetem és a University College London (UCL) tudósai által irányított, mintegy 20 ország munkatársaiból álló kutatócsoport a kérdést komplex módon kezelte. Feltérképezték az elmúlt 9000 év tejfogyasztási szokásait, felhasználták az Egyesült Királyság Biobankjának jelen népesség tejfogyasztási szokásaira vonatkozó információit, s ezeket összevetették az ősi DNS-ből kinyert adatokkal, radiokarbon kormeghatározásokkal, valamint régészeti információkkal, új számítógépes modellezési technikákat alkalmazva.
Így a korábbiaktól eltérő történet bontakozott ki: a laktóztolerancia kialakulása az éhínségek következtében a kórokozóknak való kitettséggel magyarázható.
A kutatók a tejfogyasztási szokások feltérképezéséhez 554 lelőhelyről mintegy 7000 olyan, régészeti feltárásokból származó edénytöredéket vizsgáltak meg Richard P. Evershed vezetésével, amelyek belsejéből ki lehetett mutatni a felszívódott tejzsírok jelenlétét. A kutatásban magyarországi régészek is részt vettek: az ELTE Régészettudományi Intézetét Anders Alexandra, Raczky Pál és Sebők Katalin képviselte. Nekik köszönhetően három, az újkőkor (Kr. e. 5450–5050) megismerése szempontjából kulcsfontosságú lelőhelyről – Polgár-Ferenci-hát, Polgár-Csőszhalom, Öcsöd-Kováshalom – származó minták is bekerültek a tanulmányba.
Következő lépésként a University College London (UCL) Mark G. Thomas által vezetett kutatói több mint 1700 őskori egyéntől származó ősi DNS-szekvencia alapján adatbázist állítottak össze a laktázperzisztencia (vagyis a laktózt bontó enzim tartós fennmaradása) genetikai változatának jelenlétéről vagy hiányáról. A genetikai variáns először körülbelül 5000 évvel ezelőtti mintákban jelentkezett, majd 3000 évvel ezelőtt már számottevő gyakorisággal fordult elő, és ma is nagyon elterjedt. Ezután a csapat új statisztikai megközelítést dolgozott ki annak vizsgálatára, hogy a tejfogyasztás időbeli változásai mennyire magyarázzák a laktázperzisztencia természetes szelekcióját, de figyelemre méltó módon nem találtak összefüggést. Akkor mégis mi okozhatta a tejcukor-tolerancia széleskörű elterjedését?
A Egyesült Királyság Biobankjának adatai alapján kiderült, hogy nincs összefüggés a laktóztolerancia és a tejfogyasztási szokások között, azaz a tejcukrot nem tolerálók is különösebb gond nélkül és szívesen fogyasztják a tejtermékeket, és feltételezhetően az őskorban is ez volt a helyzet. A kellemetlenség akkor válik gonddá, ha az általános egészségi állapotot más körülmények is befolyásolják – például éhínségek és járványok. Ilyen helyzeteket a tejcukrot toleráló emberek nagyobb valószínűséggel élnek túl, esélyt kapva arra is, hogy génjeiket tovább örökítsék. Hiszen a hasmenéstől legyengült emberek könnyebben fertőződnek meg, száradnak ki extrém helyzetben, és ez halálukhoz is vezethet, különösen nagyobb településeken, sűrűn lakott helyeken.
A friss kutatási következtetések azt is jól példázzák, hogy a régészet eredményei segítségünkre lehetnek olyan hétköznapi dolgok pontosabb megértésében is, mint amilyen például egy pohár tej elfogyasztása után jelentkező hasfájás
Forrás: ELTE
