A Szegedi Tudományegyetem kutatói azt vizsgálják, hogy milyen hőterhelés éri a városban élőket. Az elhúzódó hőhullámok esetén, az emberi szervezetet extrém stressz éri, ami akár halálos is lehet a veszélyeztetett csoportoknál, mint az idősek, a kisgyerekek vagy a szív és érrendszeri betegséggel küzdők. Az SZTE szakemberei nem csak a problémák tudományos hátterét vizsgálják, de megoldásokat is keresnek, javasolnak.
Dr. Gulyás Ágnest, az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusát kérdezte az egyetem a témáról.
– Mivel foglalkozik a humán bioklimatológia?
– A humán bioklimatológia részben a klíma emberi szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Úgynevezett bioklíma indexek segítségével számszerűsíti a szervezetet érő hőterhelést. Nagyon sokféle indexet használ a tudomány ehhez, ezek közül Európában az egyik leggyakrabban használt az ún. PET (fiziológiailag egyenértékű hőmérséklet /Physiologically Equivalent Temperature) index, amely °C-ban adja meg az aktuális hőterhelés mértékét. A bioklíma indexek kiszámításához egyszerre vesszük figyelembe a levegő hőmérsékletét, a szélsebességet, a légnedvesség mértékét és a napsugárzásból érkező energia mennyiségét, mivel ez a négy tényező együttesen befolyásolja a hőérzetünket, ezért “beszédesebb” egy bioklíma index az egyszerű léghőmérséklet adatnál. Ilyen derült, hőhullámos napon, mint az elmúlt napokban volt Szegeden, tűző napon állva (annak ellenére, hogy a hőmérséklet “csak” 38 °C) a PET értéke akár 50 °C fölötti is lehet. Talán úgy lehet a legérzékletesebben megérteni, hogy mit jelent 50 °C PET érték, hogy ilyenkor olyan terhelés éri a szervezetet, mintha egy olyan szobában lennénk, ahol 50 °C a hőmérséklet. Ha szabad téren, direkt napsütésben állunk, a szervezetünket nagyon nagy hőstressz éri, még egészséges ember is esetén is hamar felborulhat a hőháztartás, ami komoly egészségügyi következményekkel is járhat, például hőgutával. Kisgyermekek, idősek, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők esetén ez még kritikusabb. Ezért nagyon fontos, hogy a várostervezők figyelembe vegyék a humán komfort szempontokat és olyan közterületeket alakítsanak ki, amelyek minél hatékonyabban képesek mérsékelni a hőstresszt. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a zöld- és a vízfelület, előbbi -főleg a fák – az árnyékolással, utóbbi a párologtatás révén tudja jelentősen javítani a mikroklímát.
– Mit mutatnak a kutatásaik a városi hőstresszel kapcsolatban?
– Azt vizsgáltuk, hogy milyen mozaikos tud lenni egy település hőstressz térképe. A 2010-es évektől kezdve folyamatosan és átfogóan gyűjtjük az adatokat, amelyek kirajzoltak egy meglehetősen egyértelmű tendenciát. Ott ahol nincs zöldfelület akár 10-15 Celsius fokkal is magasabb lehet a hőterhelés (az előbb említett PET index értékével kifejezve) a nyári kánikulában, a felszín hőmérsékletében még ennél is nagyobb lehet a különbség. Ráadásul az épületek, burkolt felületek által nappal „begyűjtött” energia, éjjel hőként kisugárzódik, így a belvárosban nincs meg a tehermentesítés sem a környezet sem az emberi szervezet számára, amíg egy külvárosi, zöldebb területen enyhülést jelent az éjszaka. Így nem marad más megoldás, mint a klímaberendezés, ami ördögi kör.
– A klímaberendezések használata milyen hatással van a hőmérséklet alakulására?
– A klímaberendezések működési elve alapján az épületekben lévő többlet hőt kondenzációs hőelvonás révén kivezeti a szabadba, ezzel csökkentve a beltér hőmérsékletét. Ezzel két probléma is adódik a klímaváltozást tekintve. Az egyik, hogy a berendezések működtetése komoly energiafelhasználással jár, aminek az előállítása jobbára fosszilis energiahordozókból történik. Vagyis jelentős CO2 kibocsátás kapcsolódik hozzá, azaz közvetve hozzájárul az üvegházhatás, és így a felmelegedési folyamat gyorsulásához. Másrészt a beltérből kivezetett hő rövidtávon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját.
– Milyen megoldásokat javasol a klímakatasztrófa elkerülésére a bioklimatológia?
– Kutatásaink és a nemzetközi tendenciák is a szemléletváltásban látják a legtöbb lehetőséget. A technikai megoldások helyett (mellett) a zöldebb, az erőforrásokat jobban kímélő megoldások felé kell fordulnunk, azokat sokkal nagyobb területen és változatos formában kell alkalmazni. Városainkban a zöldfelületeknek messze nem csak esztétikai szerepe van és ezt tudatosan, az eddigieknél sokkal bátrabban kell használni. Várostervezési szempontból egyre inkább az tűnik a jó megoldásnak, ha keressük a természetes válaszokat a klímaválság kérdéseire. Egy fa (pontosabban a megfelelő faállomány) is képes „klimatizálni”, hiszen mérsékli a felszíni és a felszínközeli levegő hőmérsékletét, de az épületek beltéri felmelegedését ‒ ezzel a klimatizálási igényt ‒ is csökkenti azzal, hogy redukálja az épületre eső napsugárzási energiát. E mellett pozitívan hat a levegőminőségre és a vízháztartásra, vagyis közvetve és közvetlenül az emberi egészségre is. (Igaz ezeket a hatásokat csak akkor tudja kifejteni ha él és megfelelő egészségi állapotban van). A faállomány növelése ugyanakkor csak egy a lehetséges számtalan zöld megoldás közül. A tudatosan alkalmazott biodiverz gyep, a zöldtetők, zöldfalak mind hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodáshoz.
Egyénenként is számos döntésünket át kell gondolnunk a klímaváltozás szempontjából. Például biztosan a kétcentisre vágott fű-e a legmegfelelőbb a kertünkben vagy esetleg egy természeteshez közelebb álló, összetettebb növényközösséget alkotófelület is megfelel. Ezzel kapcsolatban (több hazai városhoz hasonlóan) Szegeden is elindult egy érdekes kísérlet, ami azt mutatja, hogy a hosszabbra hagyott és fajgazdagabb gyep jelentősen ellenállóbb a mostanihoz hasonló hőséggel szemben és hosszabb ideig képes mérsékelni a hőstresszt. Ne burkoljunk le minden talpalatnyi felületet a magánterületeken sem, aki teheti ültessen minél több fát a telkén. Mindezzel nemcsak a közvetlen környezetünket tesszük klímaváltozás „állóbbá”, hanem a város egészének is segítünk az alkalmazkodásban.
Összességében tehát vissza kell találnunk a természethez, a természetes megoldásokhoz, mert minden kutatás azt mutatja, hogy csak ez az út tartható fenn hosszútávon.
Forrás: Szegedi Tudományegyetem
