A tuberkulózis elleni védekezés első fontos lépéseként Robert Koch 1882. március 24-én rögzítette felfedezését: beazonosította a betegséget okozó baktériumot. Ennek a 140 évvel ezelőtti orvostörténeti pillanatnak szentel kiállítást az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Lélegzet metsző tűzben – A tbc gyógyítása Magyarországon címmel, együttműködve az Országos Korányi Pulmonológiai Intézettel.
A tárlat a járvány elleni védekezés legfontosabb állomásait, az orvosi eszközök és módszerek fejlődésének szakaszait mutatja be, kitérve az intézményrendszer sajátos elemeire (tüdőszanatóriumok, tüdőszűrő állomások), melyeknek köszönhetően idehaza mára megoldottnak tekinthető a tbc problémája.
A kiállítás egy népbetegség, a tuberculosis magyarországi történetével foglalkozik, a tbc elterjedésével, az ellene való küzdelemmel es a népbetegség felszámolásával. Önálló földi életünk az első lélegzetvétellel kezdődik és az utolsóval ér véget. A lélegzés aktusa, mint a létezés egyik alapvető hordozója spiritualitással, filozófiával, művészettel átitatott öntudatlan cselekedet, ugyanakkor biológiai szempontból egyszerűen légcsere, melynek folyamán szervezetünk megszabadul a számára értéktelen széndioxidtól és ugyanakkor oxigénhez jut.
Számos olyan betegség létezik, amely a lélegzetvételt nehezíti meg. Köztük a tuberkulózis, egy évezredek óta velünk élő, csendes, időnként ugyan járványszerűen is fellobbanó kór, mely a hosszú idő alatt az egyik legtöbb áldozatot követelő betegséggé lépett elő, és még manapság is évente milliók halálát okozza. Sokszínű arcát és az emberi közösségekre tett mély hatását bizonyítja az is, hogy az egyik legtöbb névvel illetett betegségünk. Ma a tbc tüdőtuberkulózis, vagy tüdőbaj néven ismert leginkább. Régen orvosi körökben még gümőkórnak, görvélynek és phtisisnek is nevezték. A nép a gyerekeknél fellépő betegséget gyermekaszálynak, felnőtteknél szárazkórnak, aszókórnak nevezte és elterjedt volt a fehér halál elnevezés is.
A tárlaton több pneumathorax (légmell) készülék is látható, a múzeum saját gyűjteményéből és egészségügyi intézményekből, valamint Veres János (1903-1979) kapuvári tüdőgyógyász világhírű találmánya, a légmell eljáráshoz kifejlesztett, és máig használatos biztonságos „Veres-féle tű”. Helyet kapott egy röntgen készülék az 1930-as évekből, több diagnosztikai készülék a 20. század második feléből, és végig követhető az oltások, valamint a „hallgatózáshoz” használt eszközök evolúciója, a tölcsérek, sztetoszkópok a módszer fejlődésének fontos szakaszait mutatják be. A kiállítás különleges darabjai a beteg és egészséges testrészek preparátumai, köpőcsészék, köztük Thomas Mann A varázshegy című regényében is megörökített „Kék Henrik” több példánya. A múlt századforduló és 1950-es évek között kiadott plakátok az egészségnevelés és -propaganda korabeli szerepére hívják fel a figyelmet.
A múzeum kertjében a szanatóriumi fektető házakat megidéző installáció és légzést könnyítő tornagyakorlatok korabeli leírása várja a látogatókat.
A kiállítás megtekinthető: 2022. március 25 – szeptember 30.
Forrás: semmelweismuseum.hu
