Egy hosszú ideig tartó utánkövetéses vizsgálat szerint a gyermekkorban jelentkező álmatlanság az esetek majdnem felében a későbbi életkorban is tartósan fennmarad – írja az Orvostovábbképző Szemle Online.
Gyermekek és tinédzserek alvás problémájának leggyakoribb formája az elalvási és/vagy átalvási nehézség, azonban kevés adat van arról, hogy a gyermekek közel 43%-ánál jelentkező álmatlanság milyen mértékben marad fenn a későbbi életszakaszban. Korábbi tanulmányok eltérő eredményeket mutattak azzal kapcsolatban, hogy a gyermekkori rövid alvásidő mennyiben határozza meg a felnőttkori álmatlanság kialakulását.
Dr. Julio Fernandez-Mendoza (Penn State University, Hershey) és munkatársai a Pediatrics-ban megjelent tanulmányban 502 olyan gyermek adatait dolgozták fel, akik a vizsgálat kezdetekor 2000 és 2005 között, amikor először vizsgálták alvásukat laboratóriumi körülmények között, 5-12 évesek voltak. Közülük 421-en 2010 és 2013 között (átlagéletkoruk ekkor 16 év volt) másodszor is részt vettek laboratóriumi alvásvizsgálaton, 2018 és 2021 között pedig – 24 éves medián életkorban – mind az 502 személynél elvégezték a strukturált önbevallásos felmérést. Az első vizsgálaton 118 gyermek felelt meg az álmatlanság kritériumainak, amelyet a szülői beszámolók alapján úgy határoztak meg, hogy gyermekük gyakran nehezen alszik el és gyakran ébred fel, és/vagy a szülők gyermekeik alvásproblémájának orvoslására vény nélkül kapható vagy receptköteles altatót használtak. A második vizsgálat alkalmával 120 gyermek felelt meg az álmatlanság definíciójának.
A kiinduláskor álmatlanságtünetekkel küzdő gyermekek 53,7%-ánál serdülőkorban, 61,9%-nál pedig fiatal felnőttkorban jelentkeztek az álmatlanság tünetei; 46,3% illetve 38,1%-uknak viszont megszűnt az alvásproblémája ebben az életkorban. Azon gyermekek közül, akiknek serdülőkorban is fennmaradtak az inszomniás tüneteik, fiatal felnőttkorukban 57,5%-uknak fennmaradt az alvásproblémája és 42,5%-uknak szűnt meg.
A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy
„a gyermekkori álmatlanság sokkal gyakrabban marad fenn a későbbiekben, mint azt a korábbi tanulmányok alapján véltük, tehát ezeknél a gyerekeknél és serdülőknél, különösen a rövid ideig alvóknál jelentősen megnövekszik a felnőttkori álmatlanság kockázata”.
Forrás: otszonline.hu