A magyar munkavállalók 7–8 százalékát érintheti a munkafüggőség, mégis sok a feltáratlan kérdés ezzel kapcsolatban – írja az ELTE.
Kun Bernadette, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék docense legutóbb munkafüggő személyek egészségi állapotának, egészség-magatartásának a munkavégzési szokásokkal való összefüggéseit elemezte, és kutatása megerősítette, hogy a jelenség nem „pozitív addikció”, ahogy az a köztudatban elterjedt, hanem sokkal inkább zavar, amelynek mozgatórugóit fontos lenne minél mélyebben föltárni.
Miközben nagyon sok hasonlóságot mutat a drog- és alkoholfüggőséggel, szakmai körökben vita van arról, hogy betegség-e a munkafüggőség. Nincs még elég tudományos bizonyíték ahhoz, hogy szenvedélybetegségnek lehessen nevezni, ráadásul a szerencsejáték- vagy a videójáték-függőséggel összehasonlítva alig születnek kutatások a témában.
A munkafüggők általában nem élvezik és nem is szeretik a munkájukat.
Gyakran családi vagy párkapcsolati gondok elől menekülnek a munkába, hogy végre ne kelljen ezekkel foglalkozniuk. Szintén jelezheti a problémát, ha valakinek a munkája miatt van rendszeres konfliktusa a családjával, vagy annyira túlterheli magát, hogy emiatt már nem tud aludni.
A munkafüggőket erős belső kényszer hajtja: nem azért dolgoznak, mert szeretik, amit csinálnak, hanem hogy bebizonyítsák maguknak és a környezetüknek, hogy értékesek. A munkafüggők sokkal szorongóbbak, alacsony az önértékelésük, kevésbé érzik magukat okosnak, ügyesnek a szakmájukban, erős perfekcionizmus jellemzi őket.
A probléma hátterében az állhat, hogy gyerekkorukban folyamatosan bizonyítaniuk kellett a szüleiknek, csak akkor kaptak dicséretet, szeretetet, ha jó jegyet szereztek vagy elvégeztek valamilyen házimunkát. Azért dolgoznak sokat, hogy ne szégyenüljenek meg, ne érezzék rosszul magukat. A családi háttéren kívül sokat számít a munkakörnyezet, és a társadalmi-kulturális közeg is. A távol-keleti kultúra például erősen támogatja a problémás munkavégzést, egy 2020-as reprezentatív kutatás szerint a dél-koreai lakosság közel 40 százaléka munkafüggő.
Közismert, hogy a túlzott munkavégzés szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet. Kun Bernadette és munkatársainak kutatása az érintettek beszámolói alapján vette számba az egészségügyi következményeket. A megkérdezettek egyértelműen a túlzott munkavégzésnek tulajdonították az olyan problémákat, mint a magas vérnyomás, diabétesz, alvászavar és gyomorbetegségek. A testi tünetek egy része azért jelent meg náluk, mert a munka miatt elhanyagolták a testmozgást, és kevésbé figyeltek oda, hogy mit esznek.
Kiderült az is, hogy
a szellemi munkát végzőket érinti leginkább a munkafüggőség,
hiszen ők bárhonnan dolgozhatnak, egy pénztáros ugyanakkor nem tudja hazavinni a munkáját. Szintén magasabb a kockázat azoknál, akik rugalmas vagy változó munkarendben dolgoznak. A civil szférában és a segítő munkakörben dolgozók között is nagyon gyakori a jelenség: számukra önigazolást is jelenthet, hogy azért dolgoznak sokat, mert másokon segítenek.
A problémát fokozza, hogy a médiában még mindig inkább pozitív színben jelenik meg, ha valaki munkafüggő. „Ha azt mondom, hogy nekem mindenem a munka, azzal azt mutatom, hogy milyen szorgalmas, lelkiismeretes, elkötelezett vagyok. Kevesen is ismerik be, hogy problémájuk van a túlzott munkavégzéssel, még kevesebben kérnek segítséget.”
A kutató szerint a cégeknek is érdekük, hogy foglalkozzanak a problémával. A túlzásba vitt munka előbb-utóbb ugyanis a hatékonyság rovására mehet, és megnő a kiégés veszélye is. Együtt dolgozni sem egyszerű a munkafüggőkkel, nehezen delegálnak feladatokat, mindent ők akarnak megcsinálni.
Az okokat és a kezelési lehetőségeket illetően még nagyon keveset tudunk a jelenségről, szögezte le a kutató, ezért a jövőben érdemes lenne kutatásokkal mélyebben feltárni a mögöttes mozgatórugókat.
Forrás: ELTE PPK
