Szeptember 15-e a limfóma világnapja (World Lymphoma Awareness Day). A limfóma, a nyirokrendszer rosszindulatú daganata szerzett, nem öröklődő betegség, amely gyengült immunrendszer mellett nagyobb eséllyel alakulhat ki.
A betegségben a nyirokrendszer fehérvérsejtjei (limfociták) daganatos sejtekként kezdenek el viselkedni, kontroll nélkül növekednek, osztódnak. Ezek a kóros limfociták az egész szervezetben jelen vannak, de leggyakrabban a nyirokcsomókban gyűlnek össze, duzzanatot és szövetelváltozást okozva. Egyéb esetekben leginkább a lépben, a májban, a csontvelőben, a gyomorban fordulhat elő. A betegség bármely életkorban kialakulhat, lassú, illetve agresszív lefolyású is lehet.
A limfóma tünetei nem jellegzetesek, a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása, megmagyarázhatatlan eredetű, visszatérő magas láz, éjszakai izzadás, indokolatlan testsúlyvesztés fordulhat elő. Ha nem a nyirokcsomóból, hanem valamely szervből indul ki a betegség, a tünetek az adott területre jellemző panaszokat okozhatnak: például köhögés, ha a mell üregében, emésztési zavar, ha a gyomorban vagy a belekben alakul ki.
Előfordulása az utóbbi négy évtizedben 3-4%-os növekedést mutatott, de az új betegek száma a fejlett országokban az elmúlt években stabilizálódni látszik, ahol jelenleg sokkal gyakoribb a betegség, mint a fejlődő országokban. Egy korábbi felmérés alapján világszerte körülbelül 453 000 új esettel számolhatunk évente (GLOBOCAN 2012).
A limfómák több mint 80 altípusa ismert, általánosságban két fő csoportra oszthatóak: Hodgkin-kór, illetve non-Hodgkin limfóma. A Hodgkin-kórnak (lefolyása alapján) négy altípusa van, és leginkább fiatal korban, jellemzően 15-34 év között fordul elő. Az összes többi megbetegedés (az esetek kb. 85-90%-a) non-Hodgkin limfómák közé tartozik, és inkább az idősebbeket érinti. A két típus jellemző lefolyása is eltérő. Előbbiek világszerte 25 500, utóbbiak 200 000 halálozásért tehetők felelőssé éves szinten. Ugyanakkor a Hodgkin-kór ma már egy jól kezelhető daganatos betegség, a magyarországi centrumokban 80-90%-ra tehető a betegek gyógyulási aránya.
A limfómákat elsősorban kemoterápiával és néha sugárterápiával kezelik. Mára jelentős előrelépés történt a limfómák gyógyszeres terápiájában. A kemoterápiás szereket gyakran célzott daganatellenes kezeléssel – úgynevezett monoklonális antitest terápiával – is kiegészítik, sőt, ez utóbbi néha önmagában is alkalmazható. Kismolekulájú enzimgátló szerek ugyancsak léteznek már.
Szakmai elvárás, hogy a limfómákat, különösen az agresszív típust megfelelő diagnosztikus (patológia, képalkotó eljárások) és terápiás feltételekkel, valamint megfelelő tapasztalattal rendelkező hematológiai centrumban vagy osztályon kezeljék. A kezelést befolyásolja a betegség típusa és stádiuma, hogy újonnan diagnosztizált vagy kiújult, a beteg egészségi állapota és életkora. Még az azonos típusban és azonos stádiumban történő kezelések is minden esetben egyénre szabottan történnek, leggyakrabban gyógyszerekkel, illetve kemoterápiás kezeléssel, de bizonyos esetekben sugárterápia vagy őssejt-transzplantáció is alkalmazható.
Hazánkban jelenleg 22 egészségügyi szolgáltató végez közfinanszírozott hematológiai vagy hemopoetikus őssejt-transzplantációval járó aktív fekvőbeteg-szakellátást.
Forrás: MTI/NEAK
