Az édesítőszerként, kedvelt finomságként mindenki által ismert méz új oldalát mutatta be Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj egyik idei nyertes pályamunkájában. Mint az kutatásaiból kiderült, a méz rendkívül jól konzerválja a belé zárt összetevőket, afféle időkapszulaként használható a térség éghajlati, környezetszennyezési múltjának feltárásához.
Elméletileg a régi mézek vizsgálatával nemcsak az egykor jellemző környezeti faktorokról, de a méhészeti technológiák változásáról is adatokhoz lehet jutni. Ezért a Debreceni Egyetem munkatársai újabb felhívást tettek közzé a méhészfórumokon, amelyben már régi mézekből kértek mintát a termelőktől, múzeumoktól. A felhívásokra összesen
több mint hatszáz mézminta érkezett a laborba, egyes régiókból egész mintasorozatokat kaptak.
Volt egy termelő, aki az elmúlt húsz évből minden évben eltett az akkori mézből, ami különösen értékes volt kutatási szempontból, hiszen az összes tőle származó minta akácméz volt, ugyanarról a területről, és a készítése során alkalmazott technológia is megegyezett. Vagyis a minták teljes mértékben összehasonlíthatók voltak, az összetételüket kizárólag az eltelt évek befolyásolták.
Fotó: Baranyai Edina
A legrégebbi méz, amit kaptak, és elegendő mennyiség volt belőle, hogy elemezni tudják, 1959-ből származott. A mintákban alapvetően a szervetlen komponenseket mérték, ebből
egyértelműen kirajzolódott például, hogy az ólmozott benzin betiltása, illetve a környezeti ólomszennyezést okozó üzemek bezárása egyértelműen csökkentette a környezet ólomszennyezését.
De ugyanígy egyértelmű volt a méhészeti technikák változása is: amikor kivonták a horganyzott edényeket a használatból, lecsökkent a mézek cinktartalma.
A debreceni Atommagkutató Intézettel közösen radiokarbon-kormeghatározást is végeztek a mézeken, és a világon elsőként bebizonyították, hogy lehetséges az akácmézek szénizotópos kormeghatározása, hiszen az analízis eredménye jól illeszkedett a mézek valós korához.
„Olyannyira különleges mintákat jelentenek a mézek, hogy egyre több mindent, immár szerves anyagokat is mérünk belőlük. Az utóbbi időben már egy amerikai kutatócsoport is bekapcsolódott a vizsgálatokba, és több mint 130 mézmintát kaptunk az Egyesült Államok keleti partvidékéről” – mondja Baranyai Edina.
A környezetben megjelenő szennyezőanyagok koncentrációjának mérése közvetlenül is fontos lehet a mézet fogyasztó emberek egészsége szempontjából. A kutató elmondta, hogy a méréseik alapján kiderült, hogy
mielőtt korlátozták volna a horganyzott edények, eszközök használatát, bizony mérhetően nagyobb volt a belőlük kioldódó fémek koncentrációja a mézekben.
Ezért is volt indokolt a használatuk szabályozása, aminek egyértelműen kimutatható hatása lett a mézek összetételére (lecsökkent a szennyezettségük). Az utóbbi két évtizedből már egyetlen olyan mézet sem találtak, amelyben a mért komponensek koncentrációja meghaladta volna az egészségügyi határértéket.
Forrás: Magyar Tudományos Akadémia
