Innovatív, a mélyagyi területekből monitorozással nyert információk segítségével vizsgálták a máig rejtélyes REM-alvás szakaszait az ELTE PPK és a Semmelweis Egyetem kutatói. „Eddig csak a felszínt kémleltük, most egyedülálló lehetőségünk nyílt belenézni az agyba” – mondta Simor Péter kutatásvezető, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa.
Habár számos kutatás világít rá az alvás REM fázisának szerepére bizonyos pszichiátriai és neurológiai betegségek kialakulásában, a gyors szemmozgásokról elnevezett szakasz az alváskutatás máig elhanyagolt területe. Már az elnevezés sem teljesen helytálló, hiszen a REM (Rapid Eye Movement) alatt sem mindig mozog a szemünk – világít rá Simor Péter, aki nemrég két kutatócsoporttal is vizsgálta a REM-ciklus két eltérő szakaszát.
Simor Péter és kutatótársai EEG-s mérésekkel már korábban kimutatták, hogy a REM-ciklus ún. tónusos részében (amikor nem mozog a szemünk) éberebben alszunk, fogékonyabbak vagyunk a külső ingerekre. Amikor azonban elindul a szemmozgás a fázisosnak nevezett szakaszban, elmerülünk belső világunkban. Alighanem ilyenkor zajlik a nappali emlékek, emocionális élmények feldolgozása, ami gyakran álmok formájában jelenik meg. A két szakasz váltakozása teszi lehetővé, hogy veszélyhelyzetben gyorsan fel tudjunk ébredni – mondja Simor Péter.
Az ELTE PPK és a Semmelweis Egyetem kutatói számára nemrég
egyedülálló alkalom adódott, hogy a mélyagyi területekhez is hozzáférjenek.
Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben (OKITI) Fabó Dániel neurológus munkacsoportja speciális technológiai eljárással segít azokon az epilepsziás betegeken, akiknek a betegsége már nem reagál a gyógyszeres kezelésre. Az idegsebészek stimulációs egységet ültetnek az agyba, amely az adott terület elektromos ingerlésével csökkenti a rohamok számát, így javítja a páciensek életminőségét. Mivel egy fejlesztésnek köszönhetően az implantátum már nemcsak stimulálásra, de az agyi elektromos aktivitás rögzítésére is alkalmas, számos információ nyerhető általa az agy aktuális működéséről. Simor Péter és kutatótársai az alvás közben rögzített adatokat a REM-szakaszok mélyebb megismerésére használták. Eredményeiket a The Journal of Neuroscience-ben publikálták.
„Míg egészséges személyek vizsgálatakor csak a koponya felszínét érjük el, itt mélyagyi területekről tudtuk mérni az idegsejtek aktivitását. Ez a szakasz azon túl, hogy fontos szerepet játszik az emlékezeti folyamatokban és az érzelmi információk feldolgozásában, annak a hálózatnak a része, amelyik a REM-fázisban is rendkívül aktív” – magyarázza az adjunktus.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez a kis agyi terület másképp viselkedik-e a REM két fázisa alatt. Megnézték azt is, milyen kapcsolata van a talamusznak a kéreggel, és EEG-vel mérték az aktivitását is. Az eredmények szerint a kéreg és a talamusz hálózata aktívabb az intenzív szemmozgás alatt, aminek hatására komplex álomképek jelenhetnek meg, vagy régi emlékek törhetnek fel. Ez megerősíti a korábbi feltételezést: amikor mozog a szemünk alvás közben, akkor inkább befelé fordulunk, az ébrenléti állapothoz hasonlító tónusos (nem szemmozgásos) szakaszban viszont fokozottabban figyelünk a külső ingerekre.
De mi történik akkor, ha ez a külső inger a saját testünkből érkezik? „Mindenki megtapasztalta már, hogy rosszabbul alszik, többször felébred egy nehéz vacsora után. Más belső testi folyamatok talán nem tudatosulnak ennyire, de azok is hatással lehetnek az alvásunkra” – magyarázza Simor Péter.
A kutató és doktorandusz hallgatója, Bogdány Tamás, valamint Bódizs Róbert, a Semmelweis Eggyetem és Pandelis Perakakis, a madridi Complutense Egyetem munkatársa éppen ezért volt egy másik vizsgálatban arra kíváncsi, miként reagálunk olyan testen belülről jövő érzetekre, mint például a szívritmus a REM tónusos és fázisos szakasza alatt. A tudósok két adatbázison vizsgálták meg ezt a jelenséget: a korábban rögzített kísérletek során a bevont személyek két éjszakát töltöttek el az ELTE PPK Alváslaborban, ahol EEG és EKG méréseket végeztek rajtuk.
Mint a kutatók a Sleepben publikált tanulmányukban leírták,
az agykéreg a szívritmust is másképp dolgozza fel a REM két szakaszában.
Az már korábban bizonyított tény volt, hogy az inszomniások elalvás előtt markánsabb kérgi választ adnak a szívritmusukra, vagyis élénken figyelnek a külvilágra, így a saját testükre is. A szakértők most az agy REM tónusos részében (amikor nem mozog a szemünk) az ébrenlétihez hasonlító szívritmus kiváltotta választ találtak, ami egyfajta készenléti állapotot jelezhet, míg a szemmozgásos periódusban elmerülünk egy belső világban, amiben a saját testünk kevesebb szerepet játszik.
Az új kutatások elmélyítették a REM-alvás szakaszaival kapcsolatos eddigi tudásunkat, ezáltal hozzájárulnak olyan kórképek jövőbeli terápiájához, mint a depresszió, a poszttraumás stressz vagy a súlyos inszomnia, amikor a REM-fázis zavart szenved.
Forrás: ELTE PPK
