Az ELTE Etológia Tanszék kutatói legújabb kutatásuk során azt hasonlították össze, hogy mennyire keresik a családban élő fiatal kutyák és a törpemalacok az ember közelségét egy új környezetben.
Kiderült, hogy mind a kutyák, mind a malacok a gazdájuk közelében maradnak, ha más nincs jelen; de ha egy idegen is ott van, csak a kutyák tartózkodnak az emberek közelében, a malacok inkább távolabb maradnak – számolt be az eredményről az ELTE hétfői közleményében.
A tanulmány szerint „nem elég emberi családban élni ahhoz, hogy egy társállatban általános preferencia alakuljon ki az ember iránt, a fajok közötti különbségek meghatározóak”.
A kutyákat egészen fiatal koruktól kezdve igen szoros kapcsolat fűzi az emberekhez. Azok az egyedek is keresik az emberek közelségét, és megkülönböztetik az ismerőst az ismeretlentől, akik csak korlátozottan érintkeznek emberekkel – teszik hozzá. Mint írják, feltételezhetően az, hogy a kutyák kedvelik az ember társaságát, részben a háziasításuk, részben a kölyökkori szocializáció eredménye.
„Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha egy másik, csoportban élő háziasított faj, mint például a sertés, egészen fiatal kortól családtagként nevelkedik, az hasonló közelségkereső viselkedést vált-e ki gazdája irányában” – idézi a közlemény Paula Pérez Fragát, az ELTE Etológia Tanszék kutatóját.
Az utóbbi időben a házisertés, különösen annak törpe változata, társállatként is népszerű lett, a családi kutyához hasonló szerepet tölt be. A sertés ezen új szerepe szükségessé teszi a sertés-ember viszony jobb megértését a családi környezetben, különös tekintettel az állatok gazdájukkal való kapcsolatára.
„A Családi Törpemalac Programban részt vevő törpemalacok 6-8 hetes koruktól fogva emberi családokban nevelkednek. Ez nemcsak a sertés-ember kapcsolat vizsgálatára kínál egyedülálló lehetőséget, hanem azt is lehetővé teszi, hogy az ember felé mutatott viselkedésüket közvetlenül összehasonlítsuk a kutyákéval” – mutat rá Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.
„Ebben a vizsgálatban az állatokat két külön alkalommal egy számukra új helyiségbe vezettük, ahol a gazdájukon kívül egy ismerős tárgy vagy egy ismeretlen személy volt jelen. Az állatok szabadon dönthettek arról, hogy hol tartózkodnak a szobában, az emberek vagy a tárgy közelében, vagy inkább távolabb maradnak” – magyarázza Gerencsér Linda, a kutatócsoport munkatársa.
Azt találták, hogy a malacok és a kutyák is szívesebben voltak a gazdájuk, mint az ismerős tárgy közelében. Azonban egyik faj sem részesítette előnyben a gazdáját az idegennel szemben, látszólag más okok miatt. A kutyák inkább tartózkodtak mindkét ember közelében, mint másutt, míg a malacok inkább távol maradtak a szociális partnerektől, ami enyhe félelmet tükrözhet az ismeretlen ember iránt.
A kutatás különbséget tárt fel abban is, hogy a két faj hogyan viselkedett a gazdája közelében. „A malacok több fizikai kontaktust igényeltek. Megérintették az orrukkal a gazdájukat, hasonló módon, mint a fajtársaikkal teszik, és belemásztak a gazdájuk ölébe” – teszi hozzá Pérez Fraga.
A közlemény szerint ez az első tanulmány, amely a törpesertések gazdájuk iránti közelségkereső viselkedését vizsgálta.
„A sertések és a kutyák hasonló korábbi tapasztalata a gazda hasonló szerepéhez vezethet a két fajnál” – teszi hozzá Gerencsér. „A családtagként való tartás azonban nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sertésekben általános preferencia alakuljon ki az emberi társaság iránt. Fontos szerepet játszhatnak a fajspecifikus sajátosságok, beleértve azt is, hogy a kutyáknak hosszabb a szocializációs periódusuk, és az emberek vonzóbb társas ingert jelentenek számukra” – mutat rá.
A kutatók tanulmánya a Scientific Reports című szakfolyóirat hétfői számában jelent meg.
Forrás: MTI
