Minden tizedik SARS-CoV-2-fertőzött tünetei hosszú hónapokig fennmaradnak, az USÁ-ban hosszútávbetegeknek hívják őket, és egyes orvosok igyekeznek számukra rehabilitációs programokat fejleszteni.
A The Atlantic neves tudományos-ismeretterjesztő újságírója, Ed Yong június eleje óta tudósít az eleinte kétkedéssel fogadott, de ma már „hosszú COVID”-nak nevezett kórképről, amiben a hosszútávbetegek (long haulers) szenvednek – írja az otszonline.hu.
Mint Purino elmondja, 1400 hosszútávbeteg részvételével végzett felmérése szerint a kétharmada azoknak, akiken antitest-tesztet végeztek, negatív eredményt kapott.
A negatív antitest-teszt-eredmény nem jelenti azt, hogy az illető nem COVID-beteg, nyomatékosítja Putrino, aki azt is hozzáteszi, hogy tapasztalatai szerint a betegek 10%-a esetében húzódik el a gyógyulás; sokak esetében a tünetek a vegetativ idegrendszer zavarára, a dysautonomiára emlékeztetnek (légző-, vérkeringési és emésztőszervi egyensúlyzavar). A krónikus betegek 90%-a erőkifejtés utáni rosszulléttel is küzd, olyannyira, hogy estükben még az enyhe fizikai vagy mentális erőkifejtés is súlyos fiziológiai összeomlást eredményez. Ilyenkor a rehabilitáció az idegrendszer gondosan megtervezett rekondicionálását jelenti lassú mozgásgyakorlatok révén, amivel a beteg hozzászokik a nagyobb pulzusszámhoz, és elkerülhető az összeomlás.
Sok hosszútávbeteg a 4-5. hónap környékén kezd jobban lenni, de addig csak nagyon kevesek jutnak segítséghez. Az USA-ban pl. csak 10–15 ME/CFS-szakértő (myalgiás encephalomyelitis/krónikus fáradtságszindróma) orvos van, és a hónapokig munkaképtelen betegek szociális támogatása is megoldatlan. Márpedig, hangsúlyozza a tudományos szakíró: függetlenül attól, hogy mi a pontos diagnózis, a COVID-19 járvány majdnem bizonyosan rengeteg krónikusan rokkant hosszútávbeteget fog eredményezni.
Forrás: Orvostovábbképző Szemle Online
