Egy új tanulmány az állatok által terjesztett vírusok terjedésének csökkentésével járó költségeket mérte fel. Tanulsága, hogy a trópusi erdőirtás csökkentése, a vadon élő állatok és növények kereskedelmének korlátozása költséghatékony módszernek bizonyulna a pandémiák megfékezésében.
Körülbelül kétévente robban ki egy újabb járvány, amelyet egy állatról emberre átkerülő vírus, mint a COVID-19 okoz. Ezek az események egyre gyakoribbak, mert az emberiség beleavatkozik a természet rendjébe. A közelmúlt emlékezetének legrosszabb járványai is innen indultak, ideértve a SARS-t, az Ebolát, a HIV vírust és valószínűleg a koronavírust is.
Az, hogy egy vírus pandémiássá alakul-e vagy sem, több tényezőtől függ, beleértve magának a vírusnak a tulajdonságait és az emberek reagálását a vírusra. Egyes biológusok nagyon határozottan felhívják a figyelmet, hogy a pandémiára való felkészültség elsősorban az átterjedési események valószínűségének minimalizálásával kezdődik. Ez nem más, mint az erdőirtás elleni küzdelem, a haszonállatok megfigyelése és a vadon élő állatok kereskedelmének korlátozása. A Science július 24-i elemzése szerint az ilyen beavatkozások évente körülbelül 20-30 millárd dollárba kerülnének, ami elenyésző a COVID-19 becsült globális költségéhez képest, ami eddig 5 trillió dollár veszteséget jelentett.
„A COVID százezreket ölt meg és súlyos gazdasági zavart okozott”- mondta Stuart Pimm kutató, a Duke Egyetem természetvédelmi biológusa. „Megmutattuk, hogy sok okos, és viszonylag olcsó lehetőség van, amit most megtehetünk egy másik, hasonló katasztrófa elkerülése érdekében”.
Az erdősávok képviselik az események frontvonalát. Amint az emberek ebből részeket távolítanak el a mezőgazdaság vagy útépítések miatt, az erdősávok megsokszorozódnak, és ezzel növekszik az egyszer elkülönített vadvilág által állatokról az emberekre és haszonállatokra terjedő vírusok kockázata. Az ilyen erdőveszteségek sok helyen felgyorsultak, de néhány ország korábban már tett megelőző intézkedéseket. 2005 és 2012 között Brazília földhasználati övezetet jelölt ki, és fizetett az embereknek, hogy ne vágják ki az erdőrészeket, ezáltal 70 százalékkal csökkentette az erdőirtást. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések költségei alapján a kutatók szerint 1,5-9,5 milliárd dolláros beruházásokkal az erdőirtás mértéke globálisan a felére csökkenne. Ezzel csökkenthető lenne a vírusok átterjedésének a kockázata is, miközben a módszerek megőrzik a biodiverzitást és a kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményznek.
A vadállatokat árusító piacok és az illegális vadkereskedelem összefüggésbe hozható a vadon élő állatok által terjesztett vírusokkal. Az Egyesült Államok a fő felvevőpiaca a világ minden tájáról érkező exotikus állatoknak, és gyakran veszélyeztetett fajoknak (SN: 9/14/18). Kínában a vadon élő állatok kereskedelmének közel 20 milliárd dolláros piaca van, mely alapja a tradicionális étkezési szokásoknak, ugyanakkor növeli az átterjedési lehetőségek kockázatát. Például a SARS is valószínűleg egy kínai vadállatokat árusító piacon jelent meg. De a vadhús kereskedelmének megszüntetése önmagában Kínában sokkal többe kerülne, mint az erdőirtás felére csökkentése. A kutatók szerint évi 19 milliárd dollárba költsége lenne a jól jövedelmező vadhús piacának ellensúlyozása, további 120-340 millió dollár pedig a vadon élő állatok húsának ellenőrzése. Kínában a kormány februárban betiltotta a vadon élő állatok kereskedelmét és fogyasztását, de ennek a tilalomnak a további részletei még bizonytalanok.
Pimm és munkatársai becslései szerint más beavatkozások is rendkívül költségesek. Ilyen az állatállomány virológiai megfigyelése, mely évente több száz millió dollárt tenne ki.
A költségek mérlegelése
A táblázat becsült költségeket jelöl.
A COVID-19 költsége a pandémiát megelőző intézkedések maximális éves költségeihez viszonyítva
| Globális GDP-csökkenés 2020-ban a COVID-19 miatt | 5,6 billió dollár |
| Maximális megelőzési költségek összesen | 31,2 milliárd dollár |
| A kínai vadhús kereskedelmének betiltása | 19,4 milliárd dollár |
| Az erdőirtás felére csökkentése | 9,59 milliárd dollár |
| Vírusok távoltartása a haszonállatoktól | 852 millió dollár |
| A vadvilág visszaszorítása | 340 millió dollár |
| A betegség korai felismerése | 279 millió dollár |
| A vadon élő állatok kereskedelmének ellenőrzése | 750 millió dollár |
Forrás: AP Dobson és társai / Science 2020
Az elemzés szerint a beavatkozásoknak egy adott évben 27 százalékkal csökkenteniük kell a járvány valószínűségét. Pimm szerint nem lehet pontosan meghatározni, hogy ezek a beavatkozások mennyire csökkentik a kockázatot. „Nem állíthatjuk meg az eseményeket, de megmutattuk, hogy ezek a beavatkozások költséghatékonyak.
„Nagyszerű, ha van egy újabb bizonyítékunk arra, hogy miért fontos a pandémiás megelőzés és miért költséghatékony” – mondja Colin Carlson, a washingtoni Georgetown University biológusa, aki nem vett részt a tanulmányban. A szakember ugyanakkor figyelmeztet, hogy az átterjedő események visszaszorítására való összpontosítás csökkentheti a közegészségügyi infrastruktúrába való nagyon szükséges beruházásokat.
„Az erdőirtás és a vadon élő állatok kereskedelme a továbbterjedést, és nem a pandémiákat okozza” – mondta, de hozzátette, hogy e tevékenységek korlátozása csökkentheti a pandémiás kockázatot. „A pandémiák a kormányzás, az ésszerű közegészségügyi beavatkozások és a felügyelet hiánya miatt fordulnak elő.”
Carlson különösen szkeptikus arra vonatkozóan, hogy a vadon élő állatok kereskedelmének betiltása költséghatékony lenne. „Az a gondolat, hogy kétszer-tízszer annyit költenénk az egyik országban a vadon élő állatok kereskedelme miatt, mint amennyit az erdőirtás felére csökkentésére fordítanánk globálisan, elmondhat valamit arról, hogy hol vannak az egyszerű határok”. A vadhúsfogyasztás megfékezésére irányuló erőfeszítések károsíthatják a helyi lakosságot is, akik a vadhús elfogyasztásával nyerik a magas tápértékű fehérjét, és csökkenthetik a közegészségügybe vetett bizalmat, ami a 2015. évi Ebola-járvány kitörésekor történt.
Carlson szerint amikor a vírusok átterjedését bizonyítani akarják, akkor a vadon élő állatok és növények kereskedelmére helyezik a hangsúlyt, de ez gyakran nem állja meg a helyét. Annak ellenére, hogy a koronavírust is a wuhani piacról származtatják, a kapcsolat még széles körben nem elfogadott.
Pimm és kollégái egyetértenek abban, hogy a vadhús kereskedelmének ellenőrzésekor figyelembe kell venni a helyi igényeket, és hogy egyes általuk javasolt beavatkozások valószínűleg költséghatékonyabbak, mint mások. „De ezek az intézkedések körültekintő befektetésnek bizonyulnának nemzeti és a nemzetközi biztonsági szempontokból” – mondja Pimm. „És semmi, amit javasolunk, nem drága az országok biztonsági katonai kiadásaihoz képest.”
Forrás: sciencenews.org / Jonathan Lambert
