Az inaktivitás és a rákhalálozás kapcsolatát vizsgáló új tanulmány szerint az órákig tartó ülés növelheti annak kockázatát, hogy az illető később rákban hal meg. Az epidemiológiai vizsgálat csupán egy pillanatfelvételt adott az emberek életéről, nem bizonyította az okokat és a következményeket. De az eredmények azt sugallják, hogy a rendkívül sokat ülő embereknél akár 80 százalékkal is könnyebben alakulhat ki a rák, mint azoknál, akik kevésbé folytatnak ülő életmódot.
Mégis van remény. A tanulmány azt is jelzi, hogy egy kevés mozgás és séta, még ha lassan is végezzük, és csak néhány percet szánunk rá naponta, már csökkentheti a rákhalálozás kockázatát, ez pedig ösztönzően hathat, hogy több mozgást iktassunk be az életünkbe.
Rengeteg korábbi bizonyíték van már arra vonatkozóan, hogy az egész nap székben töltött idő nem jó a szervezetnek. Korábbi tanulmányok a hosszan tartó ülést összekapcsolták a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és a korai halálozás kockázatával. Számos tanulmány összefüggéseket is talált az inaktív életmód és a rákhalálozás között, de ezek többsége az emberek azon emlékeire alapozott, hogy hány órát töltöttek ülve a napjuk folyamán.
A JAMA Oncology-ban júniusban közzétett új tanulmányban a Texasi Egyetem MD Anderson Rákutató Központjának houstoni munkatársai újból megvizsgálták a korábban összegyűjtött adatokat. Több mint 30 000 középkorú és idősebb férfiakból és nőkből álló csoport egészségi állapotáról, életmódjáról gyűjtött adatokat nézték át ismét. Az önkéntesek egy csoportja egy hétig viselt aktivitásmérőt, mely objektív adataiból kiderült, hogy valóban milyen gyakran és mennyit mozogtak vagy ültek. A körülbelül 8000, aktivitásmérőt viselt önkéntes férfiak és nők életkora a tanulmány kezdetekor legalább 45 év volt, többen túlsúlyosak, dohányosok, cukorbetegek voltak, mások viszont jó egészségi állapotnak örvendtek, és rendszeresen mozogtak. Az adatok ellenőrzésénél a legtöbb vizsgált személy a 16 ébrenléti órából valóban sokat ült székben, vagy egyéb módon inaktív állapotban töltötte a napját. Néhány ember elég gyakran felállt és mozgott, például sétált, takarított, kertészkedett vagy aktív testmozgást végzett.
A kutatók az önkénteseket három csoportra osztották az alapján, hogy egy nap alatt mennyi időt töltöttek ülve. Majd megvizsgálták a halálozási nyilvántartást, hogy a tanulmányban részt vevők között ki lehet a közelmúltban elhunyt bármilyen típusú rák miatt. Végül statisztikailag elemezték, hogy a tartós ülés megnövel-e a rákhalálozás kockázatát. Az eredmény pedig az, hogy igen, valóban megnöveli.
Az önkéntesek legtöbbet ülő csoportjában vizsgált személyek az utánkövetési időszakban 82 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg rákban, mint azok, akik a kevésbé ülők csoportjához voltak sorolva. Máshogy kifejezve, az órákig tartó ülés növeli a rákhalálozás valószínűségét, még azoknál is, akik egyébként korábban egészségesek voltak.
Statisztikailag modellezték azt is, hogy pozitív irányba változhatnak-e ezek a kockázatok, ha valaki többet kezd mozogni. Ezekben a modellekben az látszódott, hogy ha valaki 30 percet edzett az ülés helyett már 31 százalékkal csökkentette a későbbi rákhalálozás kockázatát, amikor az edzést sétálással, házimunkával, kertészkedéssel vagy kevésbé intenzív mozgásformával helyettesítette a kockázat 8 százalékkal csökkent.
Összességében az adatok azt sugallják, hogy „már egy kis extra fizikai aktivitás is előnyös lehet a rák túlélésében” – mondta Dr. Susan Gilchrist, az MD Andreson Rákkutató Központ kardiológusa.
Ez a tanulmány a rák okozta halálozást vizsgálta, nem pedig a betegség kialakulásának kockázatát, és valamennyi ráktípust összevonta. Nem ad utalást arra, hogy a tartós ülő életmód hogyan emeli ezt a kockázatot, hogy az inaktivitás közvetlenül változtatja-e meg az egészségünket, vagy más tényezőket is beleérte (amit ülés közben teszünk, eszünk vagy iszunk) befolyásolja a rákhalálozás kockázatát.
Dr. Gilchrist elmondása szerint Ő és kollégái azt remélik, hogy ezeknek a felmerülő kérdéseknek a nagy részét a jövőbeli tanulmányok során megvizsgálják. „ A kézzelfogható tanulság az, hogy elmondhatjuk az embereknek, nem kell maratont futni, már az is érdemi változást hozhat, ha felkelünk, és néhány percet sétálunk a nappaliban”.
