2017-ben felmérték az emberi eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétét a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban – számol be a Pécsi Tudományegyetem.
Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) Adaptációs Neuroetológia Kutatócsoportja a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Igazságügyi Orvostani Intézetében működő Toxikológiai Laboratóriumával együttműködve tavaly egy több hatóanyagcsoportra kiterjedő, felmérő jellegű mintavételeken, és azok műszeres vizsgálatán alapuló, egész évre kiterjedő gyógyszermaradvány felmérést végzett a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) megbízásából. E kutatások során a humán eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétének felmérését végezték el a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban – tette közzé a jelentést honlapján a Magyar Tudományos Akadémia.
Mint írják, az utóbbi évtizedekben az európai társadalmakban végbement mélyreható változások okán (elöregedés, életmódbeli és táplálkozási szokások megváltozása, az automatizálódó társadalom miatt kialakuló pszichológiai problémák) az alkalmazott gyógyszercsoportok típusa és mennyisége is jelentősen változott. Ugyan a szennyvíztisztító technikák folyamatosan fejlődnek, a gyógyszerhatóanyagok teljes eltávolítása a tisztítási folyamat során a mai napig nem megoldott.
Mivel a tisztító műből elfolyó vizet a természetes vizek (patakok, folyók, tavak) fogadják be, a gyógyszermaradványok ezekben a felszíni vizekben is megjelennek. A szennyvíztisztítók kifolyójában a gyógyszerszennyezések koncentrációja általában tízszerese annak az értéknek, mint amit néhány kilométerrel lejjebb a befogadó folyókban lehet mérni. Ez a koncentrációcsökkenés az öntisztulás és a hígulás együttes eredménye. Ebből adódik, hogy a nagyobb vízhozamú folyókban (pl. Duna) általában alacsonyabb gyógyszerhatóanyag koncentrációkat mérhetünk, mint a kis vízhozamú, de sűrűn lakott területeken átfolyókban (pl. Sajó, Nádor csatorna, Zagyva stb.).
A gyógyszermaradvány analízisek eredményei alapján elmondható, hogy a leggyakoribb és legnagyobb mértékű szennyezésekként az epilepszia-ellenes és az antidepresszáns terápiában alkalmazott karbamazepin, lamotrigine és cinolazepam hatóanyagok bizonyultak. A szennyezések hátterében a széleskörű felhasználás, a krónikus-terápiás alkalmazás és a közforgalomban kapható készítmények magas hatóanyag tartalma (200-500 mg/tabletta) állhat. A hormonok és szteroid hatású anyagok szennyezési értékei jól korrelálnak a korábbi években megjelent, részben a Balatonról szóló tanulmányokkal.
Összességében a szennyezések mértéke az európai átlag körülinek mondható, ami sajnálatos, azonban várható jelenség, hiszen az emberi tevékenység óhatatlanul nyomot hagy a környezeten.
Forrás: PTE
