Akárcsak az embereknél, a kutyáknál is egyre nagyobb gondot jelentenek a túlsúllyal járó problémák. Mivel az elhízás mind egészségügyi, mind pedig állatvédelmi szempontból fontos kérdés, a kutyáknál is élénken kutatnak a lehetséges kiváltó okok és háttértényezők után. Azonban egy másik aspektusból is lényegesek a négylábúakon végzett kutatások. Az eb ugyanabban a környezetben él, mint az ember, ezért sokszor ugyanazok a külső tényezők hatnak rá, beleértve a hízékonyságra hajlamossá tévő faktorokat. Kiegészítve tehát a klasszikus, rágcsálókon végzett vizsgálatokat, a kutya ideális modellállat lehet az elhízás okait és következményeit vizsgáló kutatásokhoz,különösen a jelenség lelki, szociokognitív okait illetően.
Az ELTE Etológia Tanszékén Pongrácz Péter egyetemi docens vezetésével Torda Orsolya PhD-hallgató ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a táplálék minősége mint motiváló tényező eltérő fontosságú-e kövér, illetve nem elhízott kutyák esetében. Ennek érdekében két olyan széleskörűen alkalmazott viselkedési tesztet végeztek el hízásra hajlamos (arany retriever, labrador retriever, beagle) és nem hajlamos (border collie, mudi) fajtákon, amelyek során fontos jelentősége van a táplálék jelenlétére adott viselkedési válasznak. A vizsgálathoz az említett fajtákból normál testalkatú, illetve elhízott alanyokat toboroztak.
Az első, a „kétutas választás” során a kutyának két cserép közül kell választania, miután a kísérletvezető az egyikre rámutat. Míg a mutatással jelzett edényben mindig alacsony motiváló erejű jutalom volt (répa-, illetve narancsdarabkák), a másik edény üres volt, vagy a kutyák számára kívánatos párizsit tettek bele. Az eredmények szerint a túlsúlyos kutyák fajtától függetlenül kevésbé követték az emberi mutatást: nem a kísérletvezető viselkedése által kiemelt répát választották, hanem legtöbbször az ízletesebb falatot. Úgy tűnik, hogy ezek a kutyák inkább törekednek az energiában gazdag táplálék megszerzésére, mint normál súlyú társaik. Ez összhangban van a hasonló helyzetben lévő emberek viselkedésével: a túlsúlyosak a kalóriadúsabb ételeket privilegizálják.
A második teszt az úgynevezett „cognitive bias” teszt. Rövid tréning során az eb megtanulja, hogy az egyik oldali edényben mindig van jutalomfalat, a másik oldaliban azonban soha nincs. A teszt végén az edény középre kerül, vagyis nem lehet előre tudni, tartalmaz-e táplálékot vagy sem. Ez esetben az elhízott kutyák lassabban és kisebb valószínűséggel közelítettek hozzá, vagyis mondhatni negatívabban ítélték meg a helyzet kifizetődőségét. Embereknél is megjelenik ez a fajta pesszimizmus, amelyet a depresszió és az elhízás kapcsolatával hoznak összefüggésbe.
Érdekes eredmény még, hogy a fajták közötti különbségek inkább azzal vannak összefüggésben, hogy az adott fajta mennyire kooperatív az emberrel, nem pedig a hízékonyságban keresendők.Míg a beagle-ket arra tenyésztették ki, hogy önállóan vadásszanak, addig a retrieverek szorosan együttműködve dolgoznak gazdájukkal. Ez magyarázhatja, hogy utóbbiak hűségesebben követik az emberi mutatást. Az ELTE-n és a Padovai Egyetemen párhuzamosan folyó kutatásból kiderült, hogy a túlsúlyos kutyáknak a táplálék minősége és megtalálási valószínűsége más motiváló erővel bír, mint a nem elhízott ebeknek. A kövér kutyák igyekeznek maximálni az energiabevitelüket, viszont ha a táplálékhoz való hozzáférés nem biztos, hezitálnak.
A két rövid viselkedési teszt eredményei nagyon hasonlóak azokhoz az eredményekhez, amelyeket az elhízást vizsgáló kutatások emberek esetében hoztak. Úgy tűnik, a kutya valóban jó alanya lehet a jövőben az elhízást kísérletesen tanulmányozó kognitív etológiai vizsgálatoknak.
A kutatás résztvevői: Pogány Ákos, Torda Orsolya, Lenkei Rita, Júnó Vanda, Pongrácz Péter és Lieta Marinelli.
Forrás: ELTE
