Az otthoni vércukormérés ma már szervesen kapcsolódik a cukorbeteg-gondozás folyamatába. Az 1-es és az inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegeknek rendszeresen kell mérniük vércukorszintjüket, de a tablettával kezelt 2-es típusú cukorbetegek kezelését is elősegítheti a strukturált vércukormérés. Elsődleges célja, hogy időben felismerjük a hipo- és hiperglikémiás epizódokat, lehetőség szerint a jelentős anyagcsere-kisiklásokat megelőzzük, ha mégis bekövetkeztek, azok rendeződését ellenőrizzük – idézi a diabetes.hu Dr. Kiss János Tibor belgyógyász, diabetológus főorvost.
Intenzív inzulinkezelés során elsősorban a beteg maga dönt a gyors hatású inzulinjának dózisáról, inzulinpumpa-kezelés esetén a beadás sebességét is változtathatja elnyújtott vagy többhullámú bólusinzulin-mintázatot létrehozva. A döntések során elsősorban a korábbi vércukorváltozásokból nyert tapasztalatokat, az elfogyasztásra tervezett táplálék szénhidráttartalmát és minőségét, az aktuális vércukorértéket és a fizikai aktivitást kell figyelembe venni. De ezenkívül számos egyéb hatás (meteorológiai front, menstruációs ciklus, egyéb betegségek, lelkiállapot stb.) is befolyásolhatja a vércukorértéket.
Az egyénre jellemző vércukorváltozások mintáját a beteg és orvosa csak akkor ismerheti meg, ha elegendő mennyiségű, rendezetten mért, megbízható vércukorérték áll rendelkezésre.
A beteg csak akkor tud helyes döntéseket hozni, ha a vércukormérője által szolgáltatott adatok megbízhatóak. A jelenlegi ISO (nemzetközi szabvány) szerint a vércukormérés pontossága akkor megfelelő, ha a mérési eredmények legalább 95 százaléka az alábbi tartományba esik a laboratóriumi referenciaértékekhez viszonyítva:
- az 5,55 mmol/l alatti mérések elfogadható hibahatára ±0,83 mmol/l
- az 5,55 mmol/l-es, vagy e feletti értékek elfogadható hibahatára ±15%.
Az ISO 15197:2013 leírásában olvasható az úgynevezett konszenzus szerinti hibamezők fogalma, amely azt mutatja meg, hogy a mért vércukorszintek pontatlansága milyen kockázatot jelent a beteg számára. Ennek megfelelően különböző tartományokat, zónákat különítenek el:
- A zóna: nem jelent kockázatot
- B zóna: nem vagy csak csekély mértékben befolyásolja a klinikai kimenetelt
- C zóna: valószínűleg befolyásolja a klinikai kimenetelt
- D zóna: számottevő orvosi kockázatot jelent
- E zóna: veszélyes következményekkel járhat
A szabvány szerint a klinikai gyakorlatban megkívánt pontosságnak az felel meg, ha a méréspárok 99 százaléka az A vagy B zónába esik.
A betegek olyan, amperometriás elven működő vércukormérőt használjanak, amely megfelel az ISO 15 197:2013 szabványnak. Ügyelni kell arra is, hogy a készülék Magyarországon megfelelő egészségügyi biztosítói és forgalmazói támogatottsággal rendelkezzen.
Forrás: diabetes.hu
