A csontritkulás – orvosi szóval osteoporosis – a csont minőségi és mennyiségi változását jelenti, melynek során károsodik a csont szerkezete. A kezdetben tünetmentes, néma kórként is emlegetett betegséget hazánkban is elsősorban az érintettek magas száma teszi fontossá: a csontritkulás Magyarországon közel 900 000 embert érint, az Európai Uniós adatok szerint pedig minden harmadik menopauzán átesett nő és minden ötödik ötven év feletti férfi szenved ebben a betegségben.
Mi az osteoporosis?
Az osteoporosis olyan betegség, amely fokozatosan gyengíti a csont állományát, melyben előrehaladott állapotban a csont mennyisége annyira lecsökkenhet, hogy enyhe behatásra (pl.: álló helyzetből vagy akár alacsonyabbról történő eleséskor) vagy trauma nélkül is törés következhet be. A törések leggyakrabban a gerincen, a csuklón és a csípő csontjain jelentkeznek. A csonttörések fájdalommal járnak és maradandó rokkantságot is okozhatnak.
A harmincas életkor közepéig a csont szerkezetének felépítése az erősebb, majd a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis megindul a csontvesztés. A csont szerkezetének lebomlását az ösztrogén nevű női hormon szintjének csökkenése ugyancsak befolyásolja. Így a klimax beálltával a nők a negyvenedik-hatvanadik életévük között akár normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A folyamat hatvanéves kor után közel egyforma mértékű a két nemben. Az ízületi problémákkal, járásnehézséggel küzdő idősek fokozott inaktivitása, mozgásszegény életmódja tovább fokozza a lebomlás nagyságát, melyet az aktivitás amúgy jelentős mértékben lassíthatna.
Az időskori és menopauza utáni csontritkuláson kívül ritkábban ugyan, de fiatalkorban is előfordulhat az úgynevezett osteopenia, amely a csontok kalcium- és a D-vitamin anyagcseréjének zavarával függ össze. Férfiakban a tesztoszteron (férfi nemi hormon) termelődése csak kismértékű és fokozatos csökkenést mutat a 30-as életévek után, így férfiak esetében a csontritkulás később és kisebb arányban jelentkezik, mint nőkben. Ehhez az is hozzájárul, hogy a férfiak általában nagyobb csonttömeggel rendelkeznek, mint a nők, így a csontvesztés következményei később érik őket utol.
A kalcium a csontok felépítésében a csontok szilárdságáért felelős legfontosabb ásványi anyag, mely a táplálékunkkal kerül be szervezetünkbe. A bélbe került kalcium felszívódásában és csontokba való beépülésében, valamint a felesleges kalcium kiürítésében a fő szerepet a hormonok mellett a tápanyaggal bevitt D-vitamin játssza. A D-vitamint a szervezetbe többnyire inaktív formában visszük be, aktivizálása és átalakítása pedig a bőrben történik UV-sugárzás, vagyis a napfény hatására. Az aktív D-vitamin serkenti a bélben lévő kalcium felszívódását, csökkenti a kalcium vesén át történő ürítését, így emeli a vér kalciumszintjét. A D-vitamin aktiválja továbbá a csontban lévő csontfelépítő sejteket, hogy a csont struktúrájába beépítsék – mineralizálják – a kalciumot, megnövelve ezzel a csont szilárdságát.
Tünetei, felismerése
Az oszteoporózis alattomos betegség, kezdetben semmilyen klinikai tünetet nem okoz. Első jele egy kisebb baleset, például egyszerű elesés miatti csonttörés lehet, előrehaladott formájában azonban már a mindennapi élet biztonságát is veszélyezteti. Mielőtt a betegségre jellemző törések bekövetkeznének, a csontritkulásban szenvedő személy általában véletlen röntgenlelet vagy a csontspecifikus áteresztőképességet mérő szűrővizsgálatot követően szembesül érintettségével. A vizsgálat beutaló köteles, amit nőgyógyász vagy reumatológus szakorvos adhat, és időpont egyeztetés után történik.
A csontritkulás szűrése során a beteget egy speciális géppel vizsgálják. A mérés alapja a gép által kibocsátott sugár elnyelése, de a mérés csak kisfokú sugárterheléssel jár. A szűrést érdemes a menopauza után évente megismételni, a fokozott kockázatnak kitett betegek esetében pedig kiemelten fontosak a rendszeres szűrővizsgálatok (fokozott kockázatot jelenthet a korai menopauza, az időskor, a fekélyes vastagbélgyulladás, a Crohn-betegség, valamint a tartós szteroid kúra).
A csontritkulás megelőzése
A megelőzésben, valamint a betegség súlyosbodásának elkerülésében kiemelt fontosságú a megfelelő táplálkozás, melynek lényege a kalciumban gazdag ételek, például a tejtermékek, halak, leveles zöldségek, szójatermékek fogyasztása. Az érintettek számára a csontrendszer egyensúlyáért felelős D-vitamin megfelelő mennyiségű fogyasztása is elengedhetetlen; amennyiben a napi étkezések nem fedezik az egyéni szükségletet, úgy azt az orvos által előírt módon táplálék kiegészítőkkel kell pótolni. A csontritkulásban szenvedők, valamint a veszélyeztetettek kerüljék az alkohol- és a koffeintartalmú termékek fogyasztását, valamint a dohányzást.
Fontos a megelőzésben a kiegyensúlyozott, a legtöbb izmot érintő és a legtöbb csontot terhelő testmozgás. A mozgás – kellő körültekintéssel – bármely életkorban elkezdhető; mindenképpen jó hatású a csontokra. A maximális hatást akkor érheti el, ha már fiatalkorban rendszeresen mozog és egész életében valamilyen sportot űz. Kombinálja az úgynevezett erősítő és a teherviselő gyakorlatokat! Az erősítő gyakorlatok (pl. úszás, biciklizés, különböző gépi edzésprogramok) fejlesztik az izmokat és kitűnőek a leggyakoribb szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek (pl. metabolikus szindróma) megelőzésében, azonban nem olyan hatékonyak az osteoporózis ellen, mint a teherviselő gyakorlatok (pl. gyaloglás, kocogás, futás, lépcsőzés, ugráló kötelezés, síelés).
Amennyiben már kialakult az osteoporozis, fontos az életmódbeli szemléletváltás, hogy a fokozott kockázatú személy – ha kell akár gyógytornász segítségével – olyan mozgássorozatokat tanuljon meg, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá teszik mindennapjait. Meg kell tanulni felmérni saját teljesítményünket, amitől mozgásunk biztonságossá válik, így megelőzhetjük a további baleseteket. A D-vitamint saját szervezetünk is képes előállítani, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű napfény, így érdemes minél több időt a szabad levegőn töltenünk.
Az elsődleges prevenció a gyermek születésétől kezdődik, és a szükséges mennyiségű D-vitamin és kalcium bevitelét, valamint a fokozatos mozgásra nevelést foglalja magában!
A másodlagos megelőzés során a fokozott kockázatok megjelenésével párhuzamosan tudatosan járunk a szűrésre, a harmadlagos prevenció pedig azt jelenti, hogy megpróbáljuk a már meglévő csontritkulást gyógyítani, illetve minél inkább elkerülni a további várható szövődményeket!
Forrás: egeszseg.hu
