A kullancsok változatos klimatikus feltételek között, világszerte előforduló vérszívó ízeltlábúak. Humán szempontból legfontosabb fajaik különféle kórokozók (vírusok, baktériumok, protozoonok) vektoraiként számos betegség – hazánkban többek között a kullancsencephalitis és a Lyme-borreliosis – terjesztői. Az északi mérsékelt övben legfontosabb kullancsok az ún. Ixodes ricinus fajkomplexbe tartoznak – foglalja össze az egeszseg.hu
Megjelenés és életciklus
Az Ixodes kullancsokat a háromstádiumú életciklus jellemzi: lárva, nimfa és ivarérett felnőtt stádiumok követik egymást. A fokozatosan, egyre nagyobb méretet elérő egyes alakok közül a lárva 3, a nimfa és az ivarérett alakok 4 pár lábbal rendelkeznek. A lárva 0,8-0,9 mm, a nimfa 1,4-1,6 mm, míg a vért nem szívott hím 3, a nőstény 4 mm nagyságú.
Az emberre többnyire az erdei kirándulás, kocogás, táborozás alkalmával vagy a kerti munka során, rendszerint a cipőre, zoknira vagy a nadrág szárára kapaszkodnak fel. Az így ránk akaszkodó kullancs a ruhán vagy a bőrön továbbmászva keresi meg a vérszívásra leginkább alkalmas, vékony bőrfelületet. Előnyben részesíti a könyök- és térdhajlatot, a felkar belső felületét és a hónaljat, valamint a deréktájékot.
A nőstények vérszívása két szakaszra különíthető. Az első 48 órában a vérfelvétel üteme lassú, eredményeként a testméret a kezdetinek mintegy a 2-3-szorosára nő. A harmadik nap után a szívás üteme fokozódik, és a folyamat végére a nőstény kullancs testmérete az eredetinek kb. 10-szeresére nő. A kullancsok – pl. a csípőszúnyogoktól eltérően – nem ún. kapillárisvérszívók, vagyis szájszervüket, annak relatív rövidsége miatt, a bőrben nem egy hajszálérbe vezetik be. Ehelyett a bőrbe szúrt szipóka előtt kis sérülést alakítanak ki, és az ott felgyűlő vérből, mint kis „medencéből” szívják fel a gazdaszervezet vérét [4]. A viszonylag sokáig tartó vérszívás további jellegzetessége, hogy a kullancs a felvett vér víztartalmát nyálmirigyével kiválasztja, és a sebbe visszajuttatja, regurgitálja. E folyamat során jut be számos kórokozó a kullancsból a gazdaszervezetbe. Miután végzett a táplálkozással, visszahúzza szipókáját a sebből, és a talajra pottyan, ahol megkezdi a vér emésztését, amely közel egy évig is eltarthat. A kullancs nem termel emésztőenzimeket – a véralkotókat a tápcsatorna sejtjei bekebelezéssel (endocitózissal) veszik fel a bél lumenéből – ez teszi lehetővé a kórokozók életben maradását, illetve ez magyarázza a kullancsvektorhoz kötődő patogének nagy számát és taxonómiai változatosságát.
Elterjedés és előfordulás
A közönséges kullancs elterjedési területén belül legnagyobb számban az erdőkben (pl. gazdag aljnövényzetű gyertyános-tölgyesekben) valamint egyéb, bokros-fás, sűrű aljnövényzetű területeken fordul elő. A vegetációs időszakban ezeken az élőhelyeken a leginkább kiegyenlített a hő- és páratartalom-ingadozás, valamint a legtöbb potenciális gazdaállat is itt található. Azonban városi környezetben is előfordul, különösen az összefüggő növényzettel borított kisebb-nagyobb területeken, így parkokban és családi házak kertjeiben, a magas fűvel benőtt, elhanyagolt területeken és a települések határában. A kertekbe a háziállatok, elsősorban a kutyák, különböző madarak és vadon élő kisemlősök révén kerül be. Az alkalmas élőhelyeken tömegességük a klimatikus viszonyok, valamint a rendelkezésre álló gazdaszervezetek gyakoriságának függvénye. A kertvárosi jellegű területek bővülése jelentős mértékben növelheti az emberek és a kullancsok közötti érintkezések lehetőségét. Aktivitásuk enyhe teleken is megfigyelhető, ami gyorsabb életciklust eredményezhet, ezért enyhe telek után nagymértékben emelkedik számuk.
Magyarországon az év során általában két aktivitási csúcsot figyelhetünk meg: az első március végétől június elejéig, a második, kisebb csúcs pedig szeptemberben jelentkezik.
A kullancsok járványügyi jelentősége
A kullancsok a fertőzést hordozó vadon élő állatokról történő vérszívás során veszik fel a kórokozót, majd azt újabb vérszívás közben az emberbe juttatja. Az általuk terjesztett két legfontosabb betegség a vírus eredetű kullancsencephalitis és a baktérium által okozott Lyme-borreliosis közös jellemzője, hogy állatról emberre is terjedő, úgynevezett zoonózisok.
Epidemiológiájuk szoros kapcsolatban áll a kullancsok biológiai és ökológiai jellegzetességeivel. A kullancs a vérszíváskor véralvadásgátló, érzéstelenítő és értágító hatású anyagokat tartalmazó nyálat juttat a sebbe. A kórokozók a nyállal, valamint a vér regurgitációjakor (a sebbe történő visszaöblítésekor) juthatnak be az emberbe. A kullancsencephalitis-vírus már röviddel a vérszívás megkezdése után, a fertőzött nyállal a sebbe juthat. A Lyme-borreliosis esetében azonban az átvitel késleltetett; minél hosszabb idő telik el a vérszívás kezdetétől, a kórokozó-átvitel kockázata annál nagyobb, így a fertőzött kullancs 24 órán belüli eltávolításával az átvitel esélye minimálisra csökkenthető.
Forrás: egeszseg.hu
