A sportolás a szellemi teljesítőképességre és a fizikai teljesítőképességre is hatással van. Aktiválja a központi idegrendszert, a sejtek, szervek, szervrendszerek állapotát, befolyásolja a szellemi teljesítményt. A sporthoz idomult jellem kitartóbb, nehezebben adja fel mind a szellemi, mind a fizikai feladatokat.
A rendszeres sportolás fegyelemre és rendszerességre nevel, pontosságra szoktat. A nyugodt alváshoz és hatékony pihenéshez szükséges a testi, illetve a szellemi fáradtság egészséges aránya. A szellemi fáradtság legjobb kipihenési módja a fizikai terhelés. Többórás munka, vagy tanulás után egy félórás kocogás vagy séta szinte kicseréli az elfáradt agyat, és újult erőt ad a folytatáshoz.
A mozgás fokozza az anyagcserét, élénkíti a vérkeringést, aktiválja az idegrendszert.
Egyoldalú, csak szellemi igénybevétel esetén előbb-utóbb álmatlanság, rendszeresen felületes alvás alakul ki, aminek tartós fennállása a szervezet súlyos kimerüléséhez vezet. Ezzel szemben, ha a szellemi fáradtságot aktív kikapcsolódással oldjuk, úgy a fizikai és a szellemi igénybevételt egyensúlyba hozzuk. Ez biztosítja a mély és nyugodt álmot, a reggeli frissességet.
A mindennapokban, tanulmányokban való helytállást is segíti a sport, hiszen a sportjátékok hozzászoktatják az embert a valódi versenyhelyzetekkel való megbirkózáshoz. A sportszerűség egyszerre jelenti a kudarcok elviselését, az elért eredmények szerény elfogadását, a kitartó küzdelemre való képességet, a társak biztatását és segítését.
A fiatal koruk óta rendszeresen sportoló emberek önértékelése biztosabb alapokon áll, nagyobb önbizalommal rendelkeznek, érzelmileg stabilabbak, jobban alkalmazkodnak, segítőkészebbek, lelkiismeretesebbek. Ugyanakkor az érzelmileg labilis személyek a sportot kisebbrendűségi érzésük kompenzálására használják. Fegyelmezetlenné, tisztességtelenné és betegesen (kényszeresen) teljesítményre törekvővé válhatnak a versenyzés keltette pszichés feszültség miatt.
