Nagyobb a súlyuk az autizmus környezeti tényezőinek, mint azt korábban hitték. Jelentőségük körülbelül akkora, mint a genetikai okoké – derült ki az eddigi legnagyobb szabású, az autizmus genetikai okait vizsgáló kutatásból.
Az autizmus spektrumzavar az agyi működés alapvető fejlődésterületeket érintő, egész életen át tartó zavara, amely a társas viselkedés, a kommunikáció, a képzeleti működés és a rugalmas gondolkodás zavarában jelentkezik. Az eltérő fejlődés oka, hogy az autista emberek érzékszervei vagy túlságosan kifinomultak, vagy nem elég érzékenyek a környezet ingereinek befogadására. Az autizmus a világon körülbelül minden századik embert érinti.
A Svédországban végzett vizsgálatot a londoni King’s College és a stockholmi Karolinska Intézet kutatói készítették. Az 1982 és 2006 között született, több mint kétmillió svéd állampolgár egészségügyi adatait elemző tanulmány során 14 516 embernél diagnosztizáltak autizmus spektrumzavart.
Az eredmény a kutatókat is meglepte. Korábban azt gondolták, hogy a genetikai tényezők súlya az autizmus kialakulásában 80-90 százalék lehet. A Journal of the American Medical Association című lapban ismertetett kutatásból az derül ki, hogy a két tényezőnek, a genetikának és a környezetnek közel azonos szerepe van az autizmus kialakulásában.
A környezeti tényezők többek között a család társadalmi-gazdasági helyzetére, a születés körüli szövődményekre, a várandósság előtti és alatti fertőzésekre, valamint a gyógyszerszedésre vonatkoznak. A kutatók elemezték családtag-párok, egypetéjű és kétpetéjű ikrek, anyai és apai féltestvérek, illetve unokatestvérek adatait.
Családon belül a betegség többszörösen előfordulhat. Kiderítették, hogy akinek a testvére autista, annál tízszer nagyobb eséllyel alakul ki a rendellenesség. Ha a féltestvérét érinti, akkor a valószínűség háromszoros. Amennyiben unokatestvérnél áll fenn a betegség, akkor kétszeres a rizikófaktor az autizmus esélyére.
