A cukorbetegség érrendszeri szövődményei

Két csoportra oszthatók: az ún. makroangiopátiára és mikroangiopátiára.

Makroangiopátia: régóta fennálló cukorbetegségben a közepes és nagy átmérőjű verőerek (artériák) károsodása léphet fel. A károsodás lényegében az artériák átlagosnál gyorsabban kifejlődő érelmeszesedését jelenti, és már viszonylag fiatal korban jelentkezhet. A makroangiopátia a koszorúsereknél fájdalommentesen zajlik, ezért is a neve „néma infarktus”.

Mikroangiopátia: a kis verőerek (artériák) és a hajszálerek (kapillárisok) specifikus elváltozásai. A magas vércukorszint hatására a kis erek bazális membránja megvastagodik. Az ér keresztmetszete beszűkül.

Megjelenési formái:

• Diabéteszes nefropátia, azaz diabéteszes vesekárosodás.  A mikroangiopátia a vese kis ereit károsítja, melyek a vizelet szűrését végzik. A vesekárosodás rendszerint magas vérnyomással társul, amit kezelni kell. Végstádiumban szükséges lehet a művesekezelés.

• Diabéteszes retinopátia a szem, ezen belül a recehártya (retina) megbetegedése.

• Diabéteszes neuropátia oka nem teljesen ismert, feltehetően az idegeket ellátó kiserek cukor általi károsodása okozza. A tünetek egyrészt az érzőidegek károsodásával,  érzészavarokkal járnak. Ritkábban fordul elő ún. motoros neuropátia, amely az izmok sorvadását okozza. Gyakran jelentkezik a vegetatív idegek neuropátiája, ami a belső szervek működésének zavarát okozhatja: szapora szívverés léphet fel. Másodlagosan mozgásszegény életmódhoz vezet.

• Diabéteszes láb szindróma a cukorbetegség „komplex szövődménye”. Az érző idegek károsodása miatt csökken a fájdalomérzés, aminek következtében észrevétlenül maradhatnak a különféle eredetű sérülések. A mozgató idegek károsodása a láb izmainak sorvadását okozza.