CSONTRITKULÁS – A NÉMA KÓR

A csontritkulást, más néven oszteoporózist, elsősorban a nők betegségének tartják pedig a férfiakat is érinti. Magyarországon a népesség közel tíz százaléka, mintegy 600 000 nő és 300 000 férfi szenved ettől. A betegséggel összefüggésben elszenvedett csonttörések száma eléri a nyolcvanezret évente.

Azért nevezik néma járványnak a csontritkulást, mert a kezdeti stádiumban tünetmentes, és gyakran csak egy csonttörés után ismerik fel az elváltozást. Pedig a korai diagnózis és kezelés lehetőséget adhat a súlyos következmények megelőzésére. Ezért fontos a szűrés!

A kezdődő csontritkulás szűréssel idejében felfedezhető. Az egyik lehetőség az ultrahangos csontsűrűség mérés, mely sugárterheléssel nem jár. Erre a vizsgálatra bizonyos magánklinikákon van lehetőség. A másik lehetőségre a reumatológus szakorvos ad beutalót, mely a denzitometria, közismertebben a DEXA vizsgálat. A DEXA vizsgálat a csont szerkezetének meghatározása röntgenvizsgálattal. A szűrés része a fizikai-, valamint laborvizsgálat. Ezek eredménye alapján rendeli el az orvos a szükséges terápiát.

Az oszteoporózissal összefüggő, leggyakoribb csonttörések – csigolya-, csípő-, alkar-, felkartörés – ugyanis a hosszú gyógyulással járó szenvedés mellett tartós rehabilitációt igényelnek, és ennek ellenére sok esetben mozgáskorlátozottsághoz vezetnek. Az életminőség romlása mellett a csigolyatörés közel nyolcszorosára, a csípőtáji törés hatszorosára növeli a halálozási kockázatot.

 A csont eleven szövet, amelyben a csontépítő és csontlebontó folyamatok zajlanak. Gyermek-, serdülő és ifjúkorban a csontépítés dominál. Fiatal felnőttkorra kialakul a csúcstömeg. Ekkor a legnagyobb a csontsűrűség. Nagyjából negyvenéves korig a folyamat egyensúlyban van, később azonban ez az egyensúly felborul. Csontritkulás alakul ki, ha kevesebb csont képződik, mint amennyi lebomlik, vagy felgyorsul a lebontás folyamata.

A csontritkulás kialakulásának számos oka lehet. Egyes családokban halmozottan fordul elő, ez genetikai hajlamra utal. Befolyásolhatja az elégtelen kalcium- és D-vitamin bevitel, a napfény és a testmozgás hiánya, továbbá a hormonháztartás zavara. Újabb kutatások szerint a K-vitamin szintén részt vesz a normál csontozat fenntartásában, ezért szükség esetén ennek pótlására is gondolni kell. Egyes betegségek, például vese-, máj-, bél-, reumatológiai-, vérképzőszervi betegségek következtében, illetve bizonyos gyógyszerek tartós szedése következtében ugyancsak létrejöhet csontritkulás. Nagyobb kockázattal számolhatnak a nők a változó kor után, különösen, ha vékony termetűek.

Az oszteoporózis megelőzését már gyermekkorban kell kezdeni. A csonttömeg fejlesztését támogatja a megfelelő táplálkozás és a rendszeres mozgás, hiszen az izmok terhelésével erősödnek a csontok is. Jó hatású a tempós séta, a kocogás, a biciklizés, a tenisz, a labdajátékok.

Csontépítő táplálék a kalciumban és D-vitaminban gazdag tej, tejtermékek, a rozskenyér, a szója, az olajos magvak, a tengeri halak, a hering. A K-vitamin egyrészt a táplálékkal jut a szervezetbe, megtalálható a zöld leveles növényekben, mint a káposzta, a brokkoli, a spenót, a bimbós kel, valamint a szójában, a marhahúsban, a tej-és tejtermékekben, másrészt a bélrendszerben a jótékony baktériumok állítják elő.

A vitaminok, illetve az ásványi anyagok hozzájárulhatnak a csontritkulás megelőzéséhez, de egy új készítmény alkalmazása előtt minden esetben érdemes kikérni a kezelőorvos véleményét is.