Az életünk egy olyan ritmus, melyet bolygónk tengely körüli forgása, a fény és a sötétség állandó váltakozása diktál. Mi élőlények az alvás és ébrenlét közt ezt az ütemet követjük.
Belső óránk sajátos napi ciklikusságát a rossz időben érkező fény kizökkenti ritmusából. A mesterséges fény nemcsak az emberi szervezetben tesz kárt, hanem az állatvilágot is veszélyezteti. Ha a szervezetünk este erős fénynek van kitéve, a bioritmus eltolódik az időben.
Idegkutatók a „központi óránkat” szuperkiazmatikus magnak (SCN) nevezték el. Ez a gombostűfej nagyságú mag az agy középvonalában, a látóideg felett helyezkedik el, az embernél mintegy 20 000 idegsejtet tartalmaz. A leágazó rostok útján folyamatos jelzést ad a fény és a sötétség váltakozásáról. Működési elve egy génekből és fehérjékből álló visszacsatolási hálózaton alapszik. A központi óra minden sejtnek leadja a jelet, amelyhez igazodni kell, és erre a parancsra a testünk engedelmeskedik.
A biológiai visszacsatolási hurok az evolúció során úgy állt be, hogy egy periódus 24 órát (plusz/mínusz egy órát) vegyen igénybe, és a fény segítségével igazodjon a nap pontos hosszához. Amikor a belső idő eltér a külsőtől, például amikor a téliről a nyári időszámításra állunk át, szervezetünk a fény közreműködésével képes újra beállítani magát, vagyis képes alkalmazkodni a különböző évszakokhoz is.
Az agyunkban található tobozmirigy éjjelente termeli az alvást segítő hormont, a melatonint. Vérből kimutatható, hogy a melatonin milyen szinten áll, vagyis, hogy a szervezet számára mennyire van késő. Az éjszakai fény hatására a melatonin koncentrációja összeomlik. Egyes feltételezések szerint ez az anyag a felelős az éjszakai műszakot teljesítők körében a rák kockázatának növekedéséért. A melatonin irányítja a nemi hormonok termelését, a melatoninszintézis összeomlásával a vérben megemelkedő ösztrogénszint növelheti a mellrák kockázatát.
A tartós „éjszakázás” nemcsak a testi egészségre ártalmas, hanem az érzelmekre, a kedélyállapotra, a figyelemre, és a memóriára is negatívan hat. Az éjszakai műszakot teljesítők esetében tartósan sérül az egészséges összhang, ezért ők gyakrabban küszködnek bizonyos betegségekkel, mint például alvászavarokkal, túlsúllyal, cukorbetegséggel vagy szív és érrendszeri panaszokkal. A WHO 2007-ben a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta az éjszakai műszakot.
Nehéz pontos megállapítani, és egyénenként is eltérő az a fénymennyiség, ami már ártalmas. A kronobiológusok és az orvosok az egyértelmű fénybeosztást propagálják. Nappal, ha lehet, minél több fényt engedjünk be az otthonunkba, az éjszakának pedig újra éjszakává kell válnia.
