Élsport = kiemelt kockázat?

Egynek lenni ötvenezerből. Nem nagy szám, ha nem Ön az az egy. Ekkora a valószínűsége annak, hogy egy maratoni futás vagy bármilyen, három órát meghaladó megterhelő edzés során életét veszti. A jellemzően három órát meghaladó edzések, mint az intenzív kerékpározás vagy futás kockázatosabbak, mint egy repülőút. Tulajdonképpen ez a kockázat szinte magasabb, mint otthon ülni, tévézni, dohányozni, és a mozgás minden formáját kerülni.

A University of Innsbruck (Ausztria) kutatói az 1999-es Tyrolean Otztaler Radmarathon rendezvényen 38 férfi sportolót vizsgáltak meg, azért hogy megtudják a megterhelő sporttevékenység miért emeli meg időlegesen a hirtelen szívhalál kockázatát. A vizsgált verseny 223km távján 5500m magasságváltozást kellett a versenyzőknek legyűrniük, ahol a hegyi szakaszok nehézségét gyakran a Tour de France legnehezebb szakaszaival hasonlították össze.

A 38 vizsgált tapasztalt amatőr kerékpáros semmilyen szív- és érrendszeri problémával nem küzdött. Az osztrák kutatók elsősorban a „Troponin I” enzim szintjére koncentráltak. Ez az enzim a legspecifikusabb és legérzékenyebb marker, amely segítségével a szívizom elhalása kimutatható. A „Troponin I” szint a verseny elején lényegében nulla volt (ami szerencsésnek tekinthető egy 230km-es verseny előtt), közvetlenül a verseny teljesítése után körülbelül 34%-os növekedést mutatott. A rizikófaktorok az alábbiak szerint alakultak:

• Életkor: A fiatalabb sajnos rosszabb.
• Sebesség: A legmagasabb Troponin I szintet a legjobb időt teljesítő versenyzőnél tapasztalták.
• Edzések: Minél magasabb volt a verseny előtt megtett távolság, azaz minél magasabb a teljes volumen, annál magasabb a Troponin I szint.

Összefoglalva inkább azok a fiatalabb, fittebb sportolók voltak nagyobb kockázatnak kitéve, akik a jobb teljesítményért nagyobb terhelésnek tették ki a szívüket a verseny, és az edzések során.

Miért halhatnak el a szívizomsejtek a hosszú edzések során?

Az ok sajnos nem teljesen egyértelmű. Egy népszerű elmélet szerint a hosszan tartó megterhelés során fellépő fokozott adrenalin/noradrenalin szint a koronária artériák időleges szűkületéhez, így lokális sejthalálhoz vezet. Úgy tűnik az élsportoló egy „kis szívrohamot szenved el”, miközben a szíve csodálatosan teljesít. A Troponin I egészséges emberek vérében általában kimutathatatlan, de jellemzően megtalálható azokéban, akik szívinfarktust szenvedtek el, vagy szívizomgyulladásuk volt. Az egyenlet egyszerű: minél magasabb a szintje, annál rosszabbak a beteg kilátásai.

Mit mutatnak a számok?

Az okok között dominál a szívizomzat megvastagodásával járó szívbetegség (HCM), 24, 30 illetve 46%-os előfordulási aránnyal, ezt követik a koszorúér betegségek 14, 18, illetve 19%-os megoszlásban. A főverőér repedése 5-7%-ban felelős, míg egyes adatok szerint  vírus okozta szívizomgyulladás akár 10%-ban is kiválthat sportolás közbeni hirtelen halált. Az egyéb okok között változó mértékben szerepel: commotio cordis, mitralis billentyű prolapsus, a főverőér repedésére hajlamosító genetikai betegség (Marfan szindróma), a kamrai ritmuszavarra hajlamosító EKG eltérés (hosszú QT szindróma), az aritmogén jobb kamra dysplasia (kamra ritmuszavarra hajlamosító genetikai háttérrel rendelkező szívizombetegség), a szívüregek kitágulásával járó szívbetegség (dilatatív cardiomyopathia), valamint ritmus- és vezetési zavarok (blokkok, syncope, preexcitációs szindrómák).

Fiatal sportolók körében 1:100 000 és 1:300 000 közöttinek tekinthető a gyakoriság, míg 30 év felett 15-18 000 kocogóra, vagy körülbelül 50 000 maratoni futóra jut egy haláleset.

Az USA-ban főiskolai sportolók körében 20-25 hirtelen szívhalálról számoltak be évente. Egy összefoglaló tanulmányban elemezve 134 versenysportoló adatait, akik hirtelen szívhalált szenvedtek, megállapítható, hogy az átlag életkoruk 17 év (12-40 év) volt. 90%-ban férfi és 44%-ban fekete sportoló. Sportág szerint 68 kosárlabdázó, illetve amerikai futball játékos volt. Egy másik tanulmány szerint, mely a commotio cordis és a sportolás kapcsolatát tárgyalta 79 halálesetből 46 (58%) baseball-, vagy softball meccs közben, illetve 13 (16%) jégkorong mérkőzésen következett be. A hazai statisztikák a fentiekhez hasonlóak.

Akkor a sport káros vagy hasznos?

Ezek a statisztikák a különösen megterhelő sportot űzők (maratoni futás, hosszú kerékpárversenyek, ironman versenyek), illetve a hivatásos, élsportolók esetében igazak.
A naponta végzett, erőnlétünkhöz mért testmozgás számos előnnyel jár:

• Javítja az állóképességet.
• Segít csökkenteni a vérnyomást.
• Kiváló stresszkezelő.
• Növeli a szív és az érrendszer teljesítőképességét.
• A rendszeres testedzés hatására nő az izomtömeg, az izomrostok megvastagodnak.
• A sport jó hatással van a szexuális életre. Nem (csak) azért, mert kívánatosabb egy egészséges-esztétikus test, de a fittség bizonyítottan fokozza a libidót, harmonizálja a hormonrendszert.

Mit lehet (kell) tenni?

Az élsportolók számára természetesen kötelező az évenkénti (18 éves kor alatt félévenkénti) sportorvosi szűrővizsgálat. Kiemelten fontos, hogy bármilyen, a legkisebb panasz esetén is azonnal vizsgáltassa meg magát a sportoló.

2014. február hónapban Kaposváron a Praxis Dr. Zénó magánklinikán hétfői napokon egyesületi sportolók részére 30% kedvezménnyel érhetőek el a komplex kardiológiai vizsgálatok. A magánklinikán EKG, szívultrahang és terheléses EKG mellett lehetőség van a szívműködés 24 órán át tartó monitorozására (Holter), illetve 24 órás vérnyomás elemzésre (ABPM) is. A program részletei itt olvashatóak.